Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - I. közl. 602

608 BLEYER JAKAB. bizonyára igaza van. De megtagad a hun-históriától minden mondatörténeti értéket is és tudatlan férczelménynek tartja, telve szándékos hamisításokkal. Itt azonban Karácsonyi a kellő mondatörténeti tájékozottság hiányában — úgy látom, még Petz kutatásairól sem vett tudomást — mint historikus átlépi illetékességének határát, és bármily éleselméjűek és megvesztegetők is máskülönben szorosan vett történeti fejtegetései, egész értekezése, a mennyiben a hun-mondának és általában a hunkrónikának kérdésével összefüggésben van, kétségtelenül téves, mert módszerellenes feltevéseken alapszik. Neveket és eseményeket olyan nagy számmal, mint Karácsonyi fölteszi, a középkor hivatásos költői sem költöttek, nemhogy a papi krónikások, a kik igaz történetet akartak írni.1) Tlyen módon bármely történeti mondát, melyet valaha följegyeztek, egy tudós szerző szándékos hamisításának lehetne feltüntetni. »A középkori krónista — mondta a hun-történetre való vonatkoztatással Heinrich Gusztáv2) majdnem egy negyedszázad előtt — nem történetíró e szó modern értelmében, de nem is költő. A krónika szerzője kombinálta és egyeztette a rendelkezésére álló anyagot, természetesen egészen külsőleg és a kritikai szellemnek teljes híjával; kiegészítette, a mennyire lehetett, a traditio hézagait, hozzáfűzte elbeszélését tudásának és hitének ősforrásához, a bibliához, magyarázgatott és etymologizált — rendesen igen naiv, sokszor nevetséges módon; de nagyon is sokat, még pedig korának szempontjából nem sok rosszat, hanem nagyon sok jót teszünk fel róla, ha költőnek képzeljük, ki phantasiájából merítette, vagy ha úgy tetszik, ujjából szopta elbeszélésének lényeges részleteit.« Már említettem, hogy a legutóbbi időben német részről is tüzetesen foglalkoztak a magyar liun-monda kérdésével. Matthaei György egy hosszabb tanulmányban 3

) azt igyekszik bebizonyítani, hogy a mi hun-mondánk — magyar népmondának gondolja — bajor eredetű, és hogy körülbelül a Xl-ik század elején származott át osztrák-bajor területről Magyarországba. Matthaei dolgozata a germán mondatörténet legteljesebb isme') Hogy találhatott volna a han-krónika olyan nagy kedveltségre, ha szerzője — a hogy Karácsonyi állítja — részben olyan eseményeket, melyek Magyarországon a XI. sőt a XIII. században folytak le, ilyen önkényes, hazug módon összekevert és belőlük egész más, idegen történetet szerkesztett volna ? Ezt az eljárást bizonyára már a XIII. században fölismerték és megbélyegezték volna. 2) Id. ért. 27. 1. s) Die bairische Hunnensage in ihrem Verhältniss zur Amelungenund Nibelungensage. Zeitschrift für deutsches Altertum, XLVI. köt. <1902) 1. 1.