Századok – 1905

Történeti irodalom - Mittheilungen des k. u. k. Kriegsarchivs. Dritte Folge. III. Bd. Ism. Takáts Sándor 50

53 TÖRTÉNETI IRODALOM. 4:9 az 1809-iki hadjárat idején; szerzője Sernek őrnagy, ki nagyrészt levéltári adatok alapján ír, s így munkáját a szakemberek forrásúi használhatják. Terjedelmére nézve legnagyobb, a felhasznált forrásokat tekintve legbecsesebb közleménye a kötetnek Veltzé kapitány ily czímű értekezése: Aus den Tagen vnn Pordenone und Sacile. Die österreichische Offensive in Itcdien. 1809. 10 bis 30 April. A szerző e három heti hadjírat eseményeit több mint kétszáz lapon át nagy gonddal tárgyalja, s az események megvilágítására a legjobb forrásokat használja. E mellett az eredmények megítélésében és a szei'eplő egyének jellemzésében is avatottságot és tírgvilagosságot mutat. Csak azon botránkozik meg a magyar olvasó, hogy a szerző örökösen osztrák birodalomról, osztrák katonákról szól; pedig János főherczeg hadseregének a zöme (centrum) majdnem egészen magyar csapatokból állott. A centrumot ugyanis Gyulai Albert és Gyulai Ignácz hadtestei (aVIII-ik és a IX-ik) alkották, s ide voltak beosztva Kálnássy, Splényi, Marziani stb. magyar csapatai. A ki az egyes ezredek elnevezését ismeri, az a hadsereg jobb és balszárnyán elhelyezett magyarországi csapatokat is könnyen megtalálhatja. A szerző ugyanis könnyen áttekinthető kimutatásokat közöl a csapatok számáról és elhelyezéséről. Mellőzvén a különben igen érdekes harczok leirását, itt csak azon magyar főtisztek neveit említjük meg, a kik ezúttal jelentékeny szerepet játszottak. Ilyenek voltak a két Gyuláin kívül Kálnássy, Splényi, Munkácsi, Gyurkovics András, Csépi Kakonyi Ferencz, Ujházy András, Lakos János báró, Illéssy ezredes stb. A kötet kisebb értekezései közül megemlítjük Peters kapitány czikkét, mely Mack ezredes rendelkezései alapján a hadsereg felállítását ismerteti a francziáknak Famars melletti tábora ellen, 1793 május 23-án. Mack »dispositiói« oly kitűnőek voltak, hogy a szerző szerint a francziákra biztos vereség várt. A baj csak az volt, hogy mire végrehajtásra került a sor, a franczia hadseregnek csak hült helyét találták. Végűi nem szabad megfeledkeznünk azon meleg hangon írt sorokról, melyeket a kötet a hadi levéltár volt igazgatója, Wetzer Leander Henrik táborszernagy emlékének szentel. Nálunk is eléggé ismeretes, mit tett a boldogult férfiú a hadi levéltár rendezése, emelése és az anyag publikálása érdekében. A mi történeti irodalmunk is sokat nyert azokkal a nagy hadtörténeti munkákkal, melyeknek létrejöttét Wetzer tevékenységének és buzgóságának köszönhetjük. Az ő elvitázhatatlan érdeme, hogy a hadi levéltár nagyértékű gyűjteményei a kutatók előtt megnyíltak, és hogy a levéltári személyzet ma