Századok – 1905

Tárcza - Vegyes közlések - † Kandra Kabos 578

578 TÁRCZA. József befejező előadása után az északi osztjákokről. Badics Ferencz levelező tag a Murányi Vénus új kiadását ismertette. Győngyösy Istvánnak e legolvasottabb költeménye eddig csupán az 1702 évi igen megbízhatatlan kolozsvári kiadás nyomán volt ismeretes. Badics új kiadása a sokkal teljesebb 1664-iki első kiadás alapján készült. — Az ülés harmadik tárgya volt Bleyer Jakab tagtársunknak a hun-magyar mondák germán elemeiről írt kritikai tanulmánya, melynek kivonatát Petz Gedeon lev. tag olvasta fel az Akadémiának. E nagyérdekű tanulmányt, melyet szerzője a Századok számára volt szíves átengedni, legközelebbi füzeteink egész terjedelmében fogják hozni. Az ez évi nagy-gyűlés május-hó 9 —14. napjain folyt le. Tagtársaink közül ezúttal is többen részesültek abban a megtisztelésben, hogy az Akadémia tagjai sorába választotta őket. így gr. Apponyi Sándort, a magyar vonatkozású külföldi nyomtatványok páratlan gyűjtőjét és bibliographusát az első osztályba tiszteleti, Ferenczi Zoltánt levelező tagnak választották ; a második osztályban Ortvay Tivadar rendes tag, Ferdinándy Géza. Erdélyi László, Sebestyén Gyula levelező tagok lettek. — Szívesen jegyezzük fel azt is a nagy-gyűlés krónikájából, hogy a Szilágyijutalmat, mely ezidén az 1894 — 1903-ig terjedő időszak alatt megjelent legjobb magyar történelmi munkának volt odaítélendő, a Hunyadiak és Jagellók kora cz. műveért Fraknói Vilmos kapta, Békefi Bemig tagtársunk pedig Az elemi vagy népoktatás története Magyarországon 1540-ig cz. pályamunkájával az Oltványidíjat nyerte el. — A nagy-gyűlést bezáró ünnepi közülésen Kautz Gyula másodelnök mondott megnyitó beszédet, mely feltűnést keltett, de tetszést nem aratott. A közülés programmjának kiemelkedő pontja volt Vécsey Tamás r. tag emlékbeszéde Tisza Kálmán t. tagról, a kire Cicerónak Atiliusról szóló ezen szavait idézte : Plurimae consentiunt gentes populi primarium fuisse virum. "j" К л NDK A KABOS halála hírét vettük a közelebb mult napokban Egerből, hol e tudós, lelkes magyar pap, egyike társulatunk legrégibb tagjainak, egyike a magyar történetkutatás legbuzgóbb munkásainak, mint az egri főkáptalan levéltárnoka élt és működött. Jun. 2-án hunyt el hosszabb betegeskedés után, hatvankét éves korában. Jelszava volt : Pátriám cum possis, non illustrare scelus est. Es ezt a jelszót élte fogytáig híven követte. Egyházi állása, a gondjaira bízott levéltár, az egri főegyház történeti emlékekben gazdag megyéje bőven adott neki módot és alkalmat arra, hogy nemzeti történelmünk egy-egy homályos kérdését megvilágítsa, anyagát egy-egy új forrás fakasztásával gyarapítsa. A sárvári főispánság (1884), Eme bán és fiai (1884),