Századok – 1905

Történeti irodalom - Szekfű Gyula: Adatok Szamosközy István történeti munkáinak kritikájához. Ism. –ó –ő 569

569 TÖRTÉNETI IRODALOM. 564 — írja továbbá — sa legügyesebb anthropolog sem képes őt a bolgártól, magyartól vagy rutbéntől megkülönböztetni. De hát Sturdza véleményében valószínűleg ez az állítás is egyike azon »ostobaságoknak«, melyekről bölcs előrelátással azt állította Rambaud Alfréd, hogy »il y a dans Edgar Quinet une page qui venge les roumains de toutes le sottises qui ont pu être débitées ou le seront encore sur leur compte.« Mulattató olvasmány, midőn szerzőnk Hasdeut vagy Onciult istápolja, vagy megigazítja őket, valahányszor nem eléggé dáko-románok érzelmeikben, véleményükben. Sturdza ugyanis bőven merítget pl. Hasdeu Negru-Voda-jából, mely valami nem egészen világos okból az Etymologicum Magnum • Bomaniae negyedik kötetének bevezetéseképen jelent meg. Ezenkívül még külön felhatalmazást kapott Onciultól, bogy ennek egy nemrég megjelent dolgozatát (Romanii din Dacia Trajana stb.) lefordítsa, kinyomassa és annotálja. (230. 1.) Sturdza azonban, mint mondám, kénytelen hol az egyiket, hol a másikat megpirongatni »pour cette réserve excessive, qui part d'un scrupule scientifique très honorable en soi, mais exagéré.« О maga nem oly szerénykedő és sokkal bátrabban fejezi ki véleményét egy-egy bokros kérdésről. így pl. a dáko-rumuny eredet kérdéséről szólva azt írja, hogy »pour moi, la question est parfaitement résolue dans ce sens (t. i. a folytonosság értelmében); toute autre découverte nouvelle ne pourra que venir la confirmer.« Erre nézve is csak azt kérdezhetjük a szerző saját szavaival: »de quel nom peut-on qualifier l'excès de sottise?« (295. 1.) Minden hiányai és hibái mellett is azonban az olvasó haszonnal fogja forgatni e szép kiállítású munkát, ha t. i. óvatosan mérlegeli adatait. Különösen az űjabbkori történet elbeszélésénél feltűnően gyérek a forrásidézetek. Tárgy- és névmutató — sajnos — nincs. KROPF LAJOS. Adatok Szamosközy István történeti munkáinak kritikájához. Irta Szekfű Gyula. Budapest, 1904. Barcza József kny. 8-r. 86, 2 1. Mindig hasznos vállalkozásnak kell tartanunk, ha valaki történetünk 1526 utáni forrásainak hitelességével foglalkozik. A kútfők nagy sokasága miatt a feldolgozók itt már nem végezhetik el minden egyes esetben a forráskritikus munkáját is ; jó tehát, ha másoknak ilynemű munkásságára támaszkodhatnak. Ezért kell megbecsülnünk minden művet, mely ez irányban komoly törekvést mutat.