Századok – 1905

Értekezések - VÉRTESY JENŐ: A Képes Krónika irodalmi jelentősége 1

A. KÉPES KRÓNIKA IRODALMI JELENTŐSÉGE. 19 mozzanatokat ; megérzik minden sorában a magyar szív dobbanása, de nem hízeleg. Azt is mondja : »a magyarok mindig háborognak, mint a sós tenger.« Egy rakonczátlan, de nemes indulatú nemzet története ez, önérzetes fajé, mely nem akarja tűrni, hogy más nép nagyobb legyen nála. Középkori lovagok már e magyar vitézek : mind Salamon és László csillogó színben rajzolt hősei, mind Yak Béla kemény vitézei, kiknek vértjét embervér festi pirosra, mind Károly király kőfalként álló hűséges bajnokai. De érdekes és jellemző, hogy a lovag-világ egyik főrésze, a szerelem, ide nem talált utat. A nyugati népeknél a lovag ép úgy otthonos volt a csatamezőn, mint a hölgyek oldala mellett. Eroissartnál III. Edvárd enyeleg a fogoly Eustache de Eibaumonddal, hogy tudja, szívesebben beszélgetne szép kisasszonyokkal,1) s Eustache d'Aubrécicourt halomszámra kapja hölgyétől a gyöngéd leveleket, meg kényes paripákat is kap ajándékba ; úgy hívja ki hófehér poroszkáján nyargalva az ellenség vitézeit, még büszkébben, még bátrabban, hogy méltó legyen hölgyére.2) Ezeket a. szép romantikus jeleneteket hiába keressük a mi krónikáinkban. A Képes Krónikának jellemző ereje a legfőbb érdeme. Minden királynak, a kivel bővebben foglalkozik, éles körvonalú arczképét festi meg. Eroissart sokszor csak egyszerűen »bon roy«-nak nevezi kedvencz hőseit minden egyéni jellemzés nélkül. És a Képes Krónika jellemzései oly élénkek, hogy egytőlegyik belevésődtek a köztudatba. Az újabb kutatás sok új vonást rajzolt belé, néhol a világítást is megváltoztatta, mint pl. Szent Istvánnál, de ezek az alakok már így élnek, a meddig a magyar nemzet emlékezik reájok. Az író jóformán maga sem tudta, hogy milyen szép az, a mit ír. Az egyszerű elbeszélés erővel teljes hangja, az egy-két vonással hatalmasan megrajzolt csataleírások — szépek, mint Ereisingi Ottó leírásai — megkapóan hatnak. A párbeszédek rövidek és drámaiak. A classikus történetíróknál gyönyörű beszédeket olvasunk, melyek gonddal kidolgozottak és jellemzőek ; de nem kevesebb szépség és jellemzetesség van abban a ») Froissart I. 1. 17. ') и. о. I. 2. 6. 2*