Századok – 1905

Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Jászó a főkegyúri jog történetében - II. bef. közl. 223

236 TÓTH-SZALIÓ PÁL. csupán rajtok mult, hogy becsületes törekvésük hajótörést szenvedett. 1510-ben a premontreiek egyetemes rendi gyűlést (capitulum generale) tartottak Francziaországban Saint-Quentinben. A gyűlés kitűzött és nyiltan bevallott czélja a hanyatló szerzetes-élet felfrissítése volt. A magyarországi premontreiek Ulászló király előlegesen kikért és megnyert engedelmével Majthényi Uriel turóczi prépostot küldötték a gyűlésre, mely több üdvös végzése közt azt is elhatározta, hogy mivel épen hazánkban a szerzetes-élet hanyatlásának egyik fő oka a monostorok kegvurasága révén véghezvitt visszaélések voltak, — meghagyván a kegyuraknak a védnöki tisztből folyó kötelességeket, a prépost-választás minden egyes monostornak elvitázliatatlan joga legyen. Az egyetemes gyűlés határozata azonban nálunk csak úgy juthatott érvényre, ha azt a király is, mint az összes magyar egyházak főkegyura, helybenhagyta. Azért Majthényi Uriel s vele Fegyverneki Ferencz sági prépost a magyarországi premontreiek nevében és megbízásából Ulászló király elé járultak, az egyetemes gyűlés végzéseit, azt is mely a monostorok számára a szabad prépost-választás jogát követeli, elébe terjesztették s kérték, hogy mindazoknak királyi tekintélyével adja meg a szentesítést. Ulászló a premontreiek kérését teljesítette s így elismerte, illetőleg visszaadta és biztosította a prépost-választás jogát is, kimondván, hogy . . . »ezen ország prémontrei rendje — mind a prépostok, mind a szerzetesek — mikor valamelyik egyházuk főnökét és prépostját elveszti s ennek helye törvényesen megüresedik, bírjon joggal egyetértő szóval és megegyezéssel prépostot választani ;1) királyi tekintélyünk mindazonáltal és kegyúri jogunk, melyet azon egyházak adományozása tekintetében bírunk, a mi felségünk és utódaink részére érintetlenül és sértetlenül fentartassék és megmaradjon ; a prépostoktól és rendtagoktól megválasztott egyén, miután bemutattatott s az illető egyházmegyének időszerinti főpapjától a megerősítést és megáldást elnyerte, tőlünk és utódainktól, Magyarország királyaitól az adományozást elnyerni köteles legyen; továbbá sem mi, sem utódaink, Magyarország királyai, vagy bármely más kegyurak, a megüresedő prépostságokat másoknak ne adományozhassuk és ne adhassuk, mint azoknak, kiket a prémontrei rend prépostjai és tagjai, szabályaik és ') . . . »ordo ipse Premoustratensis huius regni, et prepositi ae fr a trés eiusdem, pari voto et unanimi ipsorum voce et consensu, dum aliquam ecclesiarum suarum rectore et preposito viduare ac legitime vacare contigerit, per se prepositum eligendi . . . habeant facultatem« . . .