Századok – 1905

Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Jászó a főkegyúri jog történetében - II. bef. közl. 223

JÁSZÓ A FŐKEGYÚRI JOG TÖRTÉNETÉBEN. 227 vau arról, hogy Róbert érsek megerősítette IV. Béla intézkedését, mikor a kis-pesti szent Gellért-egyház patronatusát a bélakúti monostorra ruházta ; x

) hogy Lodomér érsek tudtával és beleegyezésével adta III. Endre a somlai monostort Devecseri Márton alországbírónak.2) Sőt nem egyszer helyénvalónak találták királyaink az országnagyok tanácsát is kikérni. így IV. László a kedhelyi monostor kegyuraságát »habito baronum consilio« adományozta Lőrincz mesternek.3) Árpád-házi királyaink főkegyurasága a maga teljességében átszállott az Anjoukra és ezek utódaira. Sőt épen ez utódok fejlesztették, bővítették a kegyuraságot annyira, hogy az a XY-ik század végén lényegben olyan formát mutat, a mint ma is létezik. Királyaink e korban is éltek az átruházás jogával, azonban nem lehetvén czélunk minden esetet ismertetni, csak a főbb mozzanatokat fogjuk érinteni. A magyar püpökök 1338-ban panaszt emelvén XII. Benedek pápánál Károly királynak az egyházak szabadságát és jogait sértő intézkedései miatt, egyebek közt a kegyurasággal végbevitt visszaéléseit is megemlítik, mikor azt mondják, hogy a király a kegyuraságot érdemetleneknek adományozza, a miből az egyházakra megmérhetetlen kár és számtalan veszedelem származik.4

) A püspökök panasza megérdemelt méltatást talált már ;5

) mi csak azt fűzzük hozzá, hogy a kegyuraság átruházását elitélő szavaik is óvatosan, megfontolva veendők. Mert a mikor Károly király a bold, szűz sári monostorának kegyuraságát hűtlenség miatt elveszi Péterfia Páltól és Sziráki Imrének adja,0) nem tesz különösebbet mint IY. Béla király, kinél hasonló esetet találunk ugyanilyen okadátolással, és a ki az egyházakról való gondoskodásában valóban méltó utóda volt Szent István királynak. Nem mellőzhetjük el I. Károly korából a kegyuraságnak egy különleges átruházását. Arról van szó, hogy egy magyarországi monostor kegyuraságát a kegyurak a király engedelmével átruházzák, bár ugyanazon rendnek, de egy idegen országbeli ') Knauz id. m. I. 316. г) . . . »attendente et interveniente venerabilis patris domini Lodomeri archiepiscopi Strigoniensis consensu, cuius interest monasteria et ecclesias reguläres in suis electionibus seu in translatione dominii huiusmodi iuris patronatus auctoritate metropolitica confirmare« . . . Wenzel id. m. X. 260—262. 8) Fejér id. m. V. 2. 246. *) Fraknói : Oklevéltár a kegyúri jog történetéhez. Budapest, 1899. 2.1. 5) Fraknói : A magyar királyi kegyúri jog története. Budapest, 1895. 53 és köv. 11. 6) Fejér id. m. VIII. 2. 538.