Századok – 1905
Értekezések - ANGYAL DÁVID: Adalékok II. Rákóczi Ferencz törökországi bujdosása történetéhez 197
220 ANGYAL DÁYID. éltből harmincz vagy negyvenezer főnyi hadsereget szerveznének, melynek élén Ágost király halála után Felsőmagyarországon át Lengyelországba vonulnának a császár megtámadására.1 ) Bonneval aligha érintkezett még ekkor Rákóczival. A porta s Villeneuve is húzódoztak még ekkor tőle. de Bonneval nemsokára mohamedánná lett, hogy török szolgálatba kerülhessen, s így jutott Konstantinápolyba 1732 tavaszán. Időközben a rodostói magyarok közt bizonyos nyugtalanság támadt a nagy 1730-iki török forradalom s a keresztyén Európa ügyeinek akkor már előrelátható bonyodalmai miatt. Egy-két bujdosó, állítólag maga a fejedelem is engedelmet kért arra, hogy az erdélyi határtól nem messze a két oláh fejedelemségben földet bérelhessenek bizonyos szabadalmakkal oly czélból, hogy ott függetlenül élhessenek s magokhoz vonhassák a magyarországi elégiiletleneket. Egy névtelen tudósítás szerint Mikes Kelemen is ily járatban volt, s így szerzendő gazdaságának úrnőjévé Bercsényi özvegyét választotta volna, kit Mikes leveleinek olvasói oly jól ismernek. A porta nem is ellenezte a tervet, hanem a két oláh fejedelem beleegyezését kötötte ki feltételűi. Az 1731 tavaszán Németországból visszatért Vigouroux volt ez alkunak közvetítője, s mivel a földbérletből semmi sem lett, nem valószinűtlen az a föltevés, hogy Vigouroux a Mikes Kelementől reá ruházott »sík nyelvű és sehonnai« epithetonokat ez 1731-iki szereplésével érdemelte ki.2) Vigouroux báró még 1732-ben is úgy szerepel Konstantinápolyban, mint Rákóczi megbízottja. Ekkor a fejedelem megbízásából a moldvai missiók ügyében Villeneuvehez fordult, Rákóczi most is a franczia s lengyel jezsuiták pártját fogta az olasz minoriták ellen, a kik a franczia követ pártfogását kérték. Rákóczi szerint az olasz barátok gyanúsak, mert a császár érdekeit szolgálják. Látjuk, hogy a keleti missiók ügye politikai és egyházi tekintetből folyvást érdekelte a fejedelmet. Azonban a franczia külügyi kormány nem igen szeretett új missiókat felvenni a pártfogása alá tartozók ') Hurmuzaki ; Documente, Suppl. I. 469. 2) Hurmuzaki : Documente, VI. 499. 1. és Fragmente z. rumänischen Geschichte, V. 15—16. 1.
