Századok – 1905
Értekezések - ANGYAL DÁVID: Adalékok II. Rákóczi Ferencz törökországi bujdosása történetéhez 197
ADALÉKOK II. RÁKÓCZI F. TÖRÖKORSZÁGI BÜJDOSÁSA TÖRTÉNETÉHEZ. 199 uek emelkedése, Anglia beavatkozása a német birodalom viszonyaiba, a franczia-spanyol dynastiák rokonsága, a német birodalom ziláltsága s a kisebb hatalmak magatartása e viszonyokkal szemben, a legmerészebb s a legváltozatosabb politikai számításoknak voltak kiinduló pontjai. A dynastiák magánérdekeinek igen is nagy hatása volt a nemzetközi viszonyokra. Kiváló tehetségű, de elvtelen államférfiak folytonos nyugtalansággal bonyolítják egybe az európai diplomáczia szálait. Ez a kor tehát nagyon alkalmas volt politikai remények ébresztésére. Rákóczi kötelességmulasztásnak tekintette volna, ha meg nem ragadja az újra meg újra kinálkozni látszó jó alkalmat, s így ki nem fogyott a tervelésből, a nélkül, hogy szertelenül bízott vagy könnyen kiábrándult volna. A rastadti béke után XIV. Lajos békevágya bénította meg Rákóczi reményeit. Francziaország egy félszázad alatt harminczkét háborús évet élt át s XIY. Lajos azt ajánlotta unokájának, hogy kerülje a küzdelem megújítását.1) A király halála mit sem változtatott Rákóczi politikai helyzetén. A regens herczeg baráti jóindulatot mutatott iránta. De Rákóczi mélyen fájlalta a király halálát s árnyék borult lelkére, midőn a franczia udvarnál az emberi gyöngeségek nagy színjátéka fejlődött ki figyelmes szeme előtt az uralkodó változása alkalmával. Unva a világ lármáját, a király halála után még inkább a magányba húzódott, grosbois-i házába, a kamalduliak kolostora mellett, hol mint maga írja, udvarolni próbált a királyok királyának.2) De askétai hajlamai mellett is fejedelem maradt, a Rákócziak utóda. Az 1716-ban kitört osztrák-török háború élénk viszhangot keltett lelkében. Mivel világos volt már 1715-ben, hogy a háborúnak ki kell törnie, Rákóczi ekkor megbízta Pápai Jánost, hogy Bukarestbe menvén, nyerje meg az oláh vajdát tervének. A terv szerint az oláh vajdának a maga nevében kellett volna Pápait Konstan-') Baudrillart ; Philippe V. et la Cour de France, II. 204. *) Simonyi id. h. 289. Confessiones, 245. Thaly : Kákóczi Tár, I. 353. — Megemlítjük itt, hogy K. vallomásait a politikai történet szempontjából használjuk fel e dolgozatban. Vallás-erkölcsi értéküket behatóan méltatták Karácsonyi János és Fraknói Vilmos a Katholikus Szemle 1903 és 1904 évi folyamaiban. 14*
