Századok – 1905

Történeti irodalom - Bunyitay Vincze; Rapaics Rajmund; Karácsonyi János: Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. II. köt. Ism. Révész Kálmán 168

170 TÖRTÉNETI IRODALOM. 170 A Függelék-ben közölt emlékek szintén igen becses adatokat tartalmaznak, de időrendileg nem illenek sem e kötetnek, sem a szerkesztők által megállapított időhatárnak keretébe. Az első : Részletek a szepességi 24 királyi plébános társulatának jegyzőkönyvéből, nevezetesen azok a helyek, melyek vallási ügyekre vagy épen a hitújításra vonatkoznak. (1529-1606.) Nagyon becses, részben már fel is dolgozott adatok, de messze kinyúlnak nemcsak e kötet (1534), hanem a felállított korhatár (1570) keretéből is. Az ilyen több évtizedre terjedő gyűjteményes adatokat czélszerűbbnek látnám külön kötetben vagy kötetekben együtt kiadni s velők az évhatárok által korlátolt kötetek egységét nem zavarni. Hasonló megjegyzésem van a második függelékre nézve is, mely a magyarországi Salvatorianus szent Ferencz-rendűek közgyűléseinek jegyzőkönyveit (1531—1567) adja. A harmadik (rövid) függelék az 1526 —1563 években megölt Ferencz-rendű szerzetesek névsorát adja; tehát szintén messze túl megy az 1534 éven. A három közül kiemeljük a középsőt, a Ferencz-rendűek közgyűléseinek jegyzőkönyveit, melyek a reformáczióra vonatkozólag nem sok, de új és igen érdekes adatokat tartalmaznak. Kopácsi (de Copach) János nevét sokszor találjuk, de Kopácsi Istvánt soha. Gyakran olvassuk Mathias de Horlii nevét is, ki a nagy Horhi-Melius (Juhász) Péternek földije, kortársa, talán rokona is. Az 1531-iki váradi konvent Gyulai János sárospataki guardiánt, iszákossága miatt, tisztéből leteszi s minden további tisztségre képtelennek nyilvánítja. Az 1535-iki gyöngyösi konvent már erős büntetéseket szab a mérges lutheránus dogmák által megfertőztetett fráterekre. A sajóvámosi custodiát 1537-ben a patakihoz csatolják. A pataki custodia 1544-ben még fennáll, de ugyanez évben jegyzik meg, hogy »a nép áldozatkészsége a lutheri secta miatt felettébb megfogyatkozott.« Két év múlva, 1546-ban, a pataki custodia és zárda már megszűnik (item locus de Pathak relinquatur, si bono modo potest fieri). Ez adatból azonban, szerintem, nem szükségképen következik, hogy a reformáczió ugyanott már előzőleg nagy elterjedést ne vehetett volna; hiszen pl. Kassáról tudjuk, hogy a város elöljárósága és lakossága már 1531-től kezdve erős lutheránus, a ferencz-rendiek és dominikánusok azért csak 1556-ban hagyják el a várost, mikor mindkét zárda leég. Az egyes zárdák, mint szigetek, egy darabig még fenmaradtak az új irány hatalmas áradatában.