Századok – 1905

Történeti irodalom - Karácsonyi János és Borovszky Samu: Az időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba-lajstrom. Ism. Domanovszky Sándor 163

164 TÖRTÉNETI IRODALOM. 164 A kiadók — s talán nem csalódunk, ha e munkát egyenesen Karácsonyi Jánosnak tulajdonítjuk — a szöveg gondos áttanulmányozása után összeszedték az útmutató adatokat s az egymást erősítő érvek alapján megkisérlették az anyag chronologikus elrendezését. Habár az eredeti 1550-iki kiadás fac-simile utánnyomása is becsessé teszi az új publikácziót, mégis az anyag időrendi elrendezését kell e mű fő érdemének tekintenünk. Az elrendezés alapja az a rendkívül termékeny hypothesis,, hogy a Regestrumot annak első kiadója (Gr. H.) »időrendben vezetett pontos jegyzőkönyvnek fenmaradt lapjaiból« állította össze.1) Ez a feltevés pedig nem kevesebb, mint jogosult. Hiszen az 1550-iki kiadó is elmondja az előszóban, hogy »Dominus F. Gleorgius episcopus . . . ritum explorandae veritatis, quo nostra gens ... in controversiis dirimendis vsa est, vnacum certis eius testimoniis in sacrario summi templi Waradiensi repartis, ас singulari diligentia collectis, bonaque fide descrip tis, suis sumptibus typis excudi et in lucem edi curauit.« És ugyanezt bizonyítják azon argumentumok is, melyeket a megokolás felhoz, hogy t. i az egymást sorban követő esetekben gyakran ugyanazon személyek fordulnak elő, sőt hivatkozás is történik a megelőző esetekre, és hogy az egymással nyilvánvalóan összefüggő esetek gyakran igen széjjel vannak hányva, sőt sorrendjök is fel van cserélve. Korhatározókúl a különböző méltóságoknak a Regestrumban előforduló viselői szolgálnak, kiknek hivataloskodása idejét az oklevelekből lehet ellenőrizni ;2

) ezek mellett pedig a gyakran ismétlődő s egymást sokszor gyorsan követőleg felváltó alsóbb tisztviselők, különösen az ispáni udvarbírák. Nagyon helyeseljük a rendezés azon irányelvét is, hogy a legcsekélyebb útmutató jelet sem szabad kicsinylenünk; s nem is kicsinylésből vagy a munka értékének kisebbítésére teszszük, ha némely kétségeinket ide iktatjuk. Mert a rendezés érdemét elvitatni nem lehet, s ha egyes correctiók annak eredményeit talán meg is fogják változtatni, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ezen correctiók alapja is csak a kiadók elrendezése lehet. ') A megokolásnak mindenütt csak magyar szövegére hivatkozunk, mert az író — saját vallomása szerint (63. 1.) — magyarul írta meg s csak azután fordította latinra, s így a magyar szövegben véljük legpontosabban követhetni gondolatmenetét. 2) Lajstromukat a kiadók évek szerint össze is állították Archontologia aetatis Regestri Varadinensis cz. alatt. 1—59. 11.