Századok – 1905

Értekezések - ILLÉSSY JÁNOS: A Jász-kunság eladása a német lovagrendnek - II. bef. közl. 138

150 ILLÉSSY JÁNOS. eleimet aránylagosan élvezi. 2. A német rend iránti különös bizalmánál fogva a birtok kormányzását mind közigazgatási,, mind gazdasági tekintetben teljesen rábízza, s ahoz a mit a rend cselekedni jónak lát, hozzájárul. Ennélfogva 3. a tisztek felfogadását, alkalmazását, fizetését is a rendre bízza, a kik azonban mind a két fél irányában esküvel és hűséggel lesznek kötelezve. 4. Kötelezi magát Kollonics, hogy a 250,000 frtot legalább három évig rajta hagyja a birtokon; ha három év elteltével egyik vagy másik fél a közösség fentartását továbbra nem kivánná, jogosítva lesz egyik a másikat felerészig kielégíteni. 5. Áthatva a nagymesternek a rend fogadalomszerű katonai és kórházi szolgálatának felújítására irányuló törekvésétől, mindenképen rajta lesz, hogy ő felsége valamely végházat a török határszélen átengedjen; a mi ha sikerűi, az ott építendő kórház létesűlését 60,000 frttal fogja előmozdítani.1) A Jász-kunság eladása tehát befejezett ténynyé vált.. Ténynyé vált pedig, a magyar alkotmány szégyenére és gyalázatára, a magyar kormányszékek, főtisztviselők és méltóságok meghallgatása nélkül, pusztán a bécsi titkos tanács, a mindenható Kollonics önkényéből. A Jász-kunság elidegenítése, és ily módon történt elidegenítése egyik szégyenletes tanúbizonysága a magyar kormányszékek, egyházi és világi főméltóságaink tehetetlen semmiségének. E szomorú állapot elismerése azonban nem menti föl a nádort, hogy egyenesen mulasztással ne vádoljuk ebben az ügyben. Eszterházynak az a kijelentése, hogy csak 1702 február havában, mikor közügyben Bécsben járt, értesült kozott jász-kunoknak a szatmári békekötésig hasznát nem vehették. Megjegyezzük még, hogy az alapítványnyal űzött eme hitelművelet —bármilyen észszerű mázba volt is burkolva — nem tartható teljesen kifogástalannak. De hát Kollonics nem csinált belőle lelkiismereti kérdést. Megszokta, nem először tette. A török által körűizárt Bécs ostromakor a védelem pénzügyi részét ő rendezte, jóllehet a pozsonyi kamara elnökévé csak a következő évben, a bécsi udv. kamara elnökévé pedig 1692 novemberében* neveztetett ki. E czélra a Széchényi György, akkor még kalocsai érsek által a Pázmáneumra hagyott 61,000 frtot lefoglalta, s mikor ez sem volt elég, a lettoviczi (Morvaország) jószágára menekült Szelepcsényi prímás bécsi házát feltörette s a lepecsételt ládákban talált pénzt, értéktárgyakat, egyházi kegyszereket a védelem czéljaira fordította. Ebből botrányos per keletkezett, a melyet Szelepcsényi 1685-ben bekövetkezett halála akasztott meg, Széchényi pedig a kőszegi uradalommal kárpótoltatott. (Maurer : Cardinal Leopold Graf Kollonitsch, 144—156.11.) ') Hasonló kötelezvényt adott — mutatis mutandis — a nagymester. A kötelezvények 1702 ápr. 18-ról, tehát a Jász-kunság birtokba vétele után vannak kiállítva, de a tárgyalási iratok mutatják, hogy már előtte készen voltak. A n. lovagr. lt. V. 56. 58.