Századok – 1905

Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Jászó a főkegyúri jog történetében - I. közl. 119

JÁSZÓ A FŐKEGYÚRI JOG TÖRTÉNETÉBEN. 129 toka, Saulendrefölde is — a mai Harkács — s Gagyi Péteren kívül most már a nyitrai püspök és a sánkfalviak ellen is tiltakoznak. Sőt igazolást nyer azon föntebbi állításunk is, hogy a szepsiekkel vívott harczok épen a prépost engedékenysége, nemtörődése miatt tartottak évekig s maradtak meddők. A kik eddig a prémontreiekről írtak, jobbára a különben érdemes Mallyót követve, azt szokták mondani, hogy a perecsei birtokkérdés csak ürügy volt, hogy a prépost ellen fölléphessenek. Saulendrefölde elidegenítéséről mélységesen hallgatnak, vagy épen Miklós prépost érdemei közé sorozzák, hogy azt bitorlóitól visszaszerezte. Nem kutatják, miért kellett visszaszereznie és minő körülmények között szerezte vissza. Pedig épen ezen fordúl meg a dolog, s ha ezt tudjuk, nem fogjuk e pontban dicsérni Miklós prépostot. Az egészhez egy bonyodalmas, hosszas per adja a magyarázatot. 1358-ban Szécsi Miklós országbíró előtt megjelenik István nyitrai püspök megbízottja, Sóri Gál deák, kezében az egri káptalan levelével, mely szerint István püspök Lajos királynál panaszt tett Sánkfalvai András liai : Miklós és György ellen, minthogy ezek Saulendreföldét, az ő tulajdon birtokát, erőhatalommal elfoglalták. Lajos király az ügy megvizsgálásával az egri káptalant bízta meg, melynek kiküldöttje György pap, Sánkfalvai Póka fiával, Benedek királyi emberrel megjelent a helyszínén, mikor is György lemondott az elfoglalt birtokról, Miklós azonban nem. a miért őt a kiküldöttek a királyi Ítélőszék elé idézték, hogy adjon számot eljárásáról. Ezek után Gál deák egy másik levelet mutatott fel, László csazmai prépost és titkos kanczellár levelét, a melyből kitűnt, hogy Miklós jászai prépost 1354-ben a Turócz folyó (és nem Turch) két partján elterülő Saulendrefölde prépostsági birtokot az összes hozzátartozó javakkal, István nyitrai püspöknek, valamint testvérének Andrásnak és utódainak adta »nomine feudali iure perpetuo possidendam.« Ehez a mondathoz nem kell kommentár. Most Sánkfalvai Miklóson volt a sor, hogy birtokjogát igazolja. Neki is két levele van: az egyik privilegiális a jászai konventtől 1286-ból, a másik pátens III. Endre királytól 1292-ből. Az elsőben az áll, hogy a jászai prépost és konvent Turuch földjét a Turuch folyó partján, mely hajdan a Saulé és Endréé volt, cserébe adta Sánk Miklós és Péter comeseknek a jászai hegyek lábainál fekvő Henchmalma egy részeért, melyet a nevezett comesek Henchtől 25 finom aranyért vettek. A másik levél szintén azt bizonyította, hogy a kérdéses birtok a jászai monostor tulajdona volt s hogy csere útján szállott Sánk Miklósra SZÁZADOK. 1905. II. FÜZET. 9