Századok – 1905

Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Jászó a főkegyúri jog történetében - I. közl. 119

126 TÓTH-SZABÓ 1>ЛГ.. ben kötelezettségöknek eleget tettek, szabadon engedjék a mondott helyekre.1

) Ezekben vázoltuk röviden a prépostság külső történetét. Mint előre is megjegyeztük, jobbára birtokperekből áll az, melyek úgyszólván mindennaposak, jóllehet nagy részét nem is említettük. De így volt ez másfelé is, még Lajos királyunk erős kormánya éveiben is. Ez középkori életünknek egyik jellegzetessége. Mind eme pereket pedig azért ismertettük többkevesebb részletességgel, mert azt bizonyítják, hogy ha Miklós prépost őrködött is prépostsága jogai felett, ez az őrködés nem mondható elég ébernek. Egyik-másik per évekig eltart, s mikor végül megegyeznek, rendesen a prépostság az, mely engedni kénytelen különben jogos követeléséből. Ez a körülmény egymagában is elég lett volna, hogy a konventben bizalmatlanságot keltsen prépostja iránt. S e bizalmatlanság csak növekedett; mikor Miklós prépost olyanokat tett, melyek a prépostságra egyenesen károsak voltak, sőt életébe vágtak. A különben sem szeretett rendfőnök és konventje között nyíltan kitört a harcz s oly bonyodalmak keletkeztek, hogy Lajos király kénytelen volt teljes tekintélyével beavatkozni a monostor életébe. Térjünk azonban a dolog érdemére. 1354-ben Frigyes rendtag megjelenik az egri káptalan előtt s ott két királyi ember és két káptalani tanú jelenlétében ünnepélyesen óvást emel konventje nevében Miklós prépost ellen. Közönségesen úgy írták eddig, hogy ez pusztán azért történt, mert a rendtagok nem tudták elfeledni, hogy minő módon jutott Miklós a préposti székbe. Tagadhatatlan tény, hogy a prémontreiek mindig ragaszkodtak az egyházi kánonok, rendi szabványok s országos törvény és szokás biztosította jogaikhoz, szabadságukhoz ; tény, hogy a várad-előhegyiek János prépostjukat, ki épen úgy, ") . . . »quod cum nos universas possessiones monasterii beati Johannis Baptiste de Jazow, specialiterque Noe et Nesta populosas efficere et multitudine populorum decorare intendamus, voluinus, ut quicunque libéré conditionis hominum in dictas possessiones . . . causa commorandi venire voluerint, libéré veniant et secure commorentur sub nostra protectione et tutela speciali. I git or vobis universis prelatis. baronibus, comitibus ... et aliis quibuslibet hominibus possessiones, habentibus, quibus présentes ostendentur, firmis regiis sub preceptis damus in mandatis, quatenus jobbagiones vestros, qui ad dictas possessiones ecclesie nostre venire voluerint, iustis terragiis et debitis eorum persolutis, libere absque omni inquietatione, salvis rebus eorum et personis, de vestris tenutis et possessionibus abire permittatis pacifice et quiete« . . . Eredetije a jászai házi levéltárban : fasc. IV. 29.