Századok – 1905

Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Jászó a főkegyúri jog történetében - I. közl. 119

JÁSZÓ A FŐKEGYÚRI JOG TÖRTÉNETÉBEN. ELSŐ KÖZLEMÉNY. I. AZ ELSŐ COMMENDATOR. A Századok 1901 évi folyamának márcziusi számában egy kisebb terjedelmű dolgozat jelent meg tőlem. A jászai prémontrei rend egyik érdemes tagjáról. Mallyó Józsefről szóltam benne. Ismertettem Mallyó történetírói munkásságát, röviden vázoltam a magyarországi prémontreiek történetét tárgyaló, kéziratban hátrahagyott főmunkájának tartalmát, s e közben érintettem azokat az eseményeket is, melyek a XIV-ik század derekán érték a jászai prépostságot, mikor Lajos király Miklós nevű udvari káplánját önhatalmúlag, a rend beleegyezése, sőt megkérdezése nélkül ültette Jászó préposti székébe; mely jogtalan eljárás jó tíz esztendőre feldúlta a monostor békéjét s többször adott alkalmat a prépost és konventje közötti heves, sőt erőszakos összetűzésre.1) E pár sor felköltötte az Anjoukorral foglalkozó egyik érdemes történetírónk érdeklődését s figyelmeztetett, hogy nem végeznék felesleges munkát, ha a jelzett kérdést behátóbban tanulmányoznám s tanulmányom eredményét az érdeklődőkkel megismertetném. A szíves figyelmeztetésnek meg van az eredménye. Ma már több levéltár anyagának átvizsgálása után érdemlegesen szólhatok a kérdéshez. * * * A XlII-ik század örökségképen kapta az előzőtől azt a gyakorlatot, hogy, miként Európa más országaiban, úgy nálunk is, az egyetemes egyházi jog szabványainak megfelelőleg, a káptalanok magok választják főpapjaikat, miután a királynak mint főkegyúrnak tetszését, illetőleg helybenhagyását a megválasztandó személyre nézve előzetesen kinyerték. A káptalan') Századok, 1901. 231 és köv. 11.