Századok – 1905

Értekezések - MÁTYÁS FLÓRIÁN: Népmondák és történeti adatok Záh Feliczián merényletéről 97

116 -mátyás flórián. kardjától megvédték. ... És mégis, a minő régi az Ítéletben foglalt hazugság, olyan régi annak kritikája is.« (42 — 43. 11.) A népmondák lényegökben igazak. (A. kószahír) »először Olaszországban nyilatkozik, a hol természetesen a kíváncsi, rossz­nyelvű nápolyi udvari körök előtt nagyon föltűnt az 1343-ban oda utazó Erzsébet királynénak csonka keze. A valamivel később irott História Eomaca *) már lényegében helyesen, bár némi regényes fölcziczomázással, elbeszéli Zah leányának szomorú esetét. Ugyanezt mondja el a Nagy Lajos korában élő, németül író Muglen Henrik az ő krónikájában. Bővebben tárgyalja a csábító hazájában Lengyelországban író későbbi Dlugoss. Maga Istvánft'y az oklevél­hez ezt a megjegyzést fűzi : Itt és az évkönyvekben is elhall­gatják az okot, mely Felicziánt a királygyilkosság kísérletére bírta, Pedig általános az a hír és a cziterások is azt éneklik, hogy a királyné cselszövénynyel kerítette meg Klárát, Feliczián leányát, az ő testvérének Kázmérnak. Advent idején ugyanis hazaküldte a leányt, ki komornája volt, a templomból, otthon­felejtett olvasójáért, és Kázmér úgy ejtette meg. És midőn újév napján Klára ezt sírva elbeszélte apjának, ez a vett sérelem bírta szörnyű bosszúra.« (43. 1.) Klára kínzása arra mutat, hogy igen fontos része volt a tragédiában. »Mondhatnák, hogy bárminő általános a nép hite, annak, mint a hivatalos és hiteles kútfőkkel ellenkezőnek, törté­neti alapja nincs. De itt magokból azon forrásokból, melyek Klára esetét nem is említik, teljesen bebizonyíthatjuk, hogy a sze­rencsétlen leánynak igen fontos része volt az egész tragédiában . . , Ha valaki ezentúl még a hivatalos felfogást akarná vitatni a népies ellenében, előbb magyarázza meg a két nővér büntetése közti eltérést. . . . Qualifikált halálos büntetésről, a minőkben annyira leleményes volt azon kor szelleme, abban a vérengző Ítéletben szó sincs. El is mondja a krónika, hogy Feliczián férjnél levő leányát Sebét2 ) lefejezték. Nem csudálatos, hogy történet­íróink és épen a mostaniak, nem bírták vagy nem akarták észre­venni a két nővér kivégzésének annyira különböző voltában rejlő históriai tanulságot ? Ha a tett hivatalos motivatiója igaz, vájjon akkor miért kellett Feliczián gyönyörű hajadon leányának, kinek sorsán még a krónikás szerzetesnek is megesik a szive, levágott ajkakkal és ujjakkal, lófarkon 3 ) végighurczoltatnia a városok terein Históriáé Eomanae fragmenta, Neapolitana sive Roriiana dialecto scripta. Muratori : Antiqq. Ital. III. col. 247. 2) A budai csoport egykorú krónikáiban : Zeba. 3) A szerző nem olvasta figyelmesen a krónikát ; csak a flu és szol­gája »in caudis equorum vite terminum perceperunt«, Klára pedig »perducta in equo.«

Next

/
Oldalképek
Tartalom