Századok – 1905
Értekezések - MÁTYÁS FLÓRIÁN: Népmondák és történeti adatok Záh Feliczián merényletéről 97
108 mátyás flórián. •országi király, a lovag leányát a királyné közvetítésével meggyalázta, megtámadá a királyt, midőn ebédnél ült ; kivoná kardját, megsebzé a királyt s levágá a királyné négy ujját és még a királyi sarjadékot is ki akará irtani. Ekkor az asztal elé álla Sándorfi János, a király udvarnoka, és leszúrá Feliczián lovagot. Fejét Budára küldék, kezeit és lábait más városokba. Fia szolgájával együtt a hegységbe futa ; ott megfogák és meghurczoltaták (lófarkon) őket. Azután elővezetteté a király a teremből Feliczián leányát, a szép hajadont, lemetszeté ajkait és orrát, levágatá kezeiről nyolcz ujját, ügy vezeték a szüzet a városon keresztül s kényszerítők ezt kiáltani : így bánnak •el. mindenkivel, ki vét a király ellen!1) Dlugoss a történeti esemény után száz év múlva fölemlíti .a szerelmeskeclésre vonatkozó mendemondát is, a mit tudós Pór Antal úr művéből idézünk : Dlugoss, a nagynevű lengyel történetíró, nagy történeti műve írásához nem fogott 1455 előtt, meghalt pedig 1480-ban, tehát 130 —140 esztendővel az esemény után írt. Miután magyar kútfők után elbeszélte Záh merénylete lefolyását, . . . hozzáfűzi: »Vannak azonban, kik állítják, hogy Feliczián azért dühödött fel •oly nagyon, minthogy leányát Klárát, Erzsébet királyné, öcscsének Kázmérnak kiszolgáltatta, vagy legalább úgy tett, mintha nem törődnék a dologgal. Kázmér herczeg ugyanis az időben Magyarországon tartózkodván, beleszeretett a szép Záh leányba és beteg-') Nagyobb hitelűi ide iktatjuk az eredeti szöveget is : »Do nu frid und genad in ungerlant waz worden, do sant der teuffel sein samen in eins ritter herz, der hiess Viltzian, und waz aus •dem gesiecht Zaach. Derselb ritter kam fur den kunig an eim tag, und het ym vorgesatzt, daz er den kunig und die kunigin und dez sune tzwen, Loys und Andreám toten wolt. Derselb ritter Viltzian waz er gewesen pey her Mathes von Trensch, und von dem kumen zu dem kunige, und waz weyses rates und der kunig het yn lieb. Derselb Viltzian do der kunigin prüder, der kunig von Polan Kasmer genant, sein tochter ym besloffen hett mit der kunigin willen, ging fur den kunig, do er sass ob seinem tisch, und zog das swert aus und wunte den kunig, und slug der kunigin vir vinger ab, und wolt vertilgt haben den kuniglichen samen. Dj stund Joannes Alexander sun, der waz des kunigs hoffirer, vor •dem tisch, und stach den ritter Viltzian tzu tode. Do sant man sein haubt gen Oven, und hent und fuss in ander stet. Do floh sein sun mit seinem knecht an das gepirg ; do ving man sie und lies sie slaipfen. Donach lies der kunig hern Viltzians tochter, ein schone mait aus dem sal füren, und liess ir mund und nosen absneiden, und liess ir acht vinger abhauen auss den henden. Also furt man die junchfrauen durch die stat, und tzwang sie daz sie must schreien und ruffen : Also wil man .allen tuen, die do prechen an den kunig !« (Cap. LXX. 91. 1.)
