Századok – 1905

Értekezések - MÁTYÁS FLÓRIÁN: Népmondák és történeti adatok Záh Feliczián merényletéről 97

106 mátyás flórián. az asztal alá bujt,1

) a királyné pedig kezével fogta fel a csapást. Az aczél ekkor vágta le a királyné négy ujját, melyek nyomban a földre hullottak. E hirtelen eset fölött nagy zaj keletkezett.2

) A királyt kiszolgáló fiak késeikkel döfték le Felicziánt. Erre fia után iramodtak és ezt is megölték. Atya és fiu egy pillanatban haltak meg Erzsébet nyelve miatt.« 8

) Az olasz monda bírálata. Az ismert tényállást kibövítö részletek és az attól eltérő tudósítások. Minden váltó kószahírben meg szokott maradni az esemény némi igaz körülménye, míg a feledésbe ment egyéb részletek vagy hiányzanak, vagy csak képzeletből pótoltatnak. Abban, a mit tizenhárom év múlva a királyné udvarnokai és palotahölgyei az olaszokkal közölhettek, találunk oly részletekre is, melyeknek valódiságát elfogadhatjuk, és olyanokra, melyek az eredeti adatokból kimaradtak. így Feliczián, fia társaságában indul a királyi palota felé ; nem azért, hogy ő a támadáskor vagy azután atyja segítségére lehessen, hanem mert annyira szereti, hogy nehezen tud megválni tőle. Meg is parancsolja neki, hogy bármily eredménye lesz is vállalatának, az első zajra meneküljön, jó lova majd biztonságba helyezi őt ; a saját biztonságáról nem gondoskodik. О leszámolt az élettel, csak drágán akart túladni rajta. Ezen elkeseredett és elszánt állapotot jelzi, midőn a szerzetes előtt úgy nyilatkozik, hogy »két férfiút (a királyt és magát érti) fenyeget a veszély.« A másik körülmény, mely az eredeti adat hiányát pótolja, az, hogy a megrémült király az asztal alá búvik. A kezén ejtett súlyos vagy könnyű sebről semmi említés. A királyné levágott négy ujjáról is pontosabb adatot közöl a szerző. Az olasz mondát nem ismerő olvasó tőből levágottaknak képzeli az ujjakat; pedig csak a második Ízületnél voltak leszelve, nem tőben. Mert az olasz, e részben mint szemtanú, ismételve említi az ujjak felerészét: »Questa donna havea quattro miesedeta de la mano ritta« (quatuor digitos dimidiatos liabebat; jobb kezén négy ujja csak felerészben volt meg). A vágás a felső Ízületnél nem lehetett, mert akkor a kis ujj, rövidsége miatt, épen maradt volna. ') Rögtön : »subbito se mise sotto la taola.« 2) La cosa era nova, lo romore grande: hirtelen vala a dolog, nagy a zaj (casus improvisus erat et murmur grande). s) Az eredeti folytatja : »La reina ne perdio miesa mano« (a királyné ekkor veszté el keze felerészét). — Az Anjou-ház és örökösei, 79—81. 11-(Szilágyi Sándor : A magyar nemzet története, III. köt.)