Századok – 1905

Értekezések - MÁTYÁS FLÓRIÁN: Népmondák és történeti adatok Záh Feliczián merényletéről 97

98 mátyás flórián. Az 1358-iki Képes Krónika írója tévesen szerdai napot említ, a mi a régibb krónika egykorósága mellett bizonyít. Fentartá az esemény részleteit az utókor számára a magyar nemesek és országnagyok néhány liéttel utóbb kelt itéletlevele, mely indító okúi ördögi sugalmazást, és Feliczián bosszúvágyát hozza fel azért, mert a király őt viselt méltóságaitól megfosztotta; végűi a tettes egész nemzetségére kiható megtorlás némi igazolásaúl eretnekséggel is (heretice pravitatis enormitate) vádolja őt, mely miatt kíméletet családja sem érdemelne. Felemlíti ezenkívül a király még két oklevélben (1336 és 1341) az esemény egyes részleteit, a nélkül azonban, hogy az indító okokat érintené. Ezen okleveleket, melyek a veszélyben forgott király személyes panaszát tartalmazzák, valamint a régibb krónikásnak a hivatalos adatokkal egyező s azokat kiegészítő bővebb előadását a valódi tényállás egyedül hiteles adatainak kell tartanunk. Az oklevelek szövegei oly szenvedélyes hangon, és jelzők felhasználásával oly túlságosan áradozó stílusban vannak fogalmazva, hogy ezúttal csak kivonatos fordításukra kell szorítkoznunk. a) Az országos bíróság Ítélete, 1330. Mialatt Magyarország, mely azelőtt jogos uralkodó nélkül sok háborúsággal és nyugtalansággal nyomorgott volt, végre mégis urunk Károly, a magyarok dicső királya kormányzásával a béke s a rég óhajtott nyugalom élvezetében örvendezett : ime megirigyelő ezen állandó békét a Záh nemzetségbeli Feliczián ; és midőn a király ő felsége udvarában, király urunk és Erzsébet királyné asszonyunk, Wladisláv lengyel király leánya, valamint Lajos és Endre herezegek körében megjelent, a húsvét nyolczadára következő keddi napon, a felséges személyek vére ontásával akará telhetetlen bosszúvágyát kielégíteni. Minél több méltóság czímével ékesité őt a királyi felség kegyelme, annál bűnösebb és oktalanabb tettek elkövetésére vágyakozott. Ezen okból történt, hogy a király kegyes jámborsága mérsékelni akarván őt hatalmaskodásaiban, méltóságaitól megfosztani szándékozott, О czimei elvesztésétől tartva, minden előbbi jótéteményekről megfeledkezék, belépe a királyi terembe, s kivont kardjával dühös ebhez hasonló bőszültséggel vagdalkozva, súlyos sebet ejte urán és a királynén. Ekkor kapott király urunk jobb kezén mély sebet, királyné asszonyunk pedig örökké siratja jobb keze megcsonkítását. Ugyanezen Feliczián, mivel az ő szertelen őrültsége a királyi sarjadék gyökeres kiirtására törekedett, rögtön rettentő