Századok – 1905

Történeti irodalom - Holtzmann; Robert: Kaiser Maximilian II. bis zu seiner Thronbesteigung 1527–1564. Ism. Kropf Lajos 963

TÖRTÉNETI IRODALOM. 963 Ez utóbbi eljárás tudományos szempontból helytelen. A tudományos módszer azt sem engedi meg, hogy a legelső hivatkozásnál is csak a szerzők nevét említsük, műveik megnevezése nélkül. (15. 1. 2. jegyzet.) Az anyaggyűjtéssel a szerző valóban nagy munkát végzett. Csoportosítás dolgában nem látom be, miért kellett a művet három korszakra osztani és az egyes tárgyköröket három részre szakítani. Sokkal czélszerűbb lett volna, ha a föntebb felsorolt tárgyak mindegyikét a legújabb időkig egy helyütt végigvezeti vala. Felfogásomat a szerző munkája maga támogatja legjobban. Hiszen mindjárt az első korszakban, mely 1640-ig terjed, — XVIII-ik, sőt XIX-ik századi dolgokkal is foglalkozik. (8—10. 11.) A szerző rendkívül sok új anyagot tesz közzé művében, a mi a magyarországi közoktatásügy történetét becses vonásokkal bővíti és egészíti ki. A református iskolázás kezdetét, fejlődését és kialakulását meg értékesebbnél értékesebb részletekben tárja fel. Mint új dolog, talán épen a pártikulák története érdemli meg a legnagyobb figyelmet, mert ennek révén számos község iskolájáról és így a debreczeni ev. ref. kollégiumnak kiváló művelődéstörténeti jelentőségéről is értesülünk. BÉKEFI RÉMIG. Kaiser Maximilian II. bis zu seiner Thronbesteigung, 1527—1564. Ein Beitrag zur Geschichte des Übergangs von der Beformation zur Gegenreformation, von Robert Holtzmann. Berlin, 1903. 8-r. XVI, 580 1. E kötetben a szerző, ki a történelem magántanára a strassburgi egyetemen, II. Miksa német császárnak és magyar királynak trónralépése előtti élettörténetét beszéli el. A bevezetésben azon hosszú irodalmi vitát érinti, mely Miksa hitvallásának kérdése körűi folyt eddig. Mint tudjuk, a történetírók egy része azt vitatta, hogy Miksa határozottan protestáns volt, míg mások ama nézet mellett kardoskodtak, hogy ő reformkatholik vagy kompromisskatholik volt. Valószínűleg Mosernek van igaza, ki 1785-ben azt a nézetet koczkáztatta, hogy a császár ép lígy mint későbbi utóda a trónon. II. József, egyik végletet sem erőszakolta alattvalóira, hanem, ámbár vallásos ember, teljesen szabad gondolkodású fejedelem volt, A magyarországi események elbeszélésénél, melyeket gyakran érint, szerzőnk néhány régibb írót idéz, mint pl. Katonát,