Századok – 1905

Történeti irodalom - Barcsa János: A debreczeni kollégium és pártikulái. Ism. Békefi Remig 960

960 .TÖRTÉNETI IRODALOM. az ura és a király közt kötött szerződést igyekszik elcsavarni. Széchényit, a Muzeum fölállítóját el akarja tiltatni még attól is, hogy magát a Muzeum alapítóinak sorába számlálja. Yele szemben ott áll a gróf alakja, a ki a tűszúrásokat és jogosulatlan támadásokat érzi ugyan, de sokkal nagyobblelkű, mintsem nyugalmát elvesztené; sőt mivel tudja, hogy Miller igen sokat tesz-fárad a könyvtár érdekében — és csak ez az egy dolog hangol bennünket is enyhébben Miller iránt — még jóindulatát sem vonja meg tőle, pártul fogja, támogatja továbbra is, mert a közjót többre tartja, mint a személyén elkövetett sérelem megbosszulását. Kollányi, mint elfogulatlan történetíró, nem avatkozik bele a küzdelembe, nem foglal pártállást, hanem beszélteti a tényeket, hogy az olvasó maga alkosson véleményt. Ámde azért, igen helyesen, nem tudja megállni, hogy Széchényi Ferencz működését, tetteit vizsgálva, rá ne mutasson ennek az ideális lelkű főúrnak nemes jellemére. Mindaz a mit ír, és még inkább a mit megemlít róla, szinte akaratlanúl ennek a nagy embernek dicsőségét zengi, a ki nagy maradt az élet kicsinyes viszonyai között is, és a kinek a legszebb emléket valóban úgy lehetett állítani, a mint Kollányi Ferencz tette nagy szorgalommal s a források teljes ismeretével megírt könyvében : elmondani tetteit. CSÁSZÁR ELEMÉR. A debreczeni kollégium és pártikuldi. Irta Barcsa János. Debreczen, 1905. Városi kny. Nagy 8-r. 202, 2 1. A mű bevezetéssel indúl meg, mely a középkori iskolai oktatásról homályos képet tár elénk. Szerzőnk szerint »az egyházi atyák (Tertulianus, Cyprianus, Hieronymus és Ágoston) azt mondták, hogy a pogány írókkal nem szabad foglalkozni.« Ez így egyetemlegesen kimondva nem állhat meg. Mert az egyházi atyák egy része — mint Tertulianus is — nem volt ugyan barátja a pogány irányú képzésnek, de a classikus pogányvilág szép és jó alkotásait még ők sem Ítélték el. Mások meg — mint Alexandriai Kelemen, Origenes, Aranyszájú Szent János, Nagy Vazul, Szent Jeromos és Szent Ágoston — határozottan azon voltak, hogy a keresztyén és a pogány műveltséget öszhangba hozzák. A keresztyén tanulmányoknak épen a pogánykori classikus irodalom segítségével akarták megadni a formai szépséget és tökéletességet. Egyszóval a classikusok tanulmányozása náluk nem végczél, hanem csak eszköz. Classikai ismeretekkel azért akarták ellátni az egyént, hogy a vallási tanulmányokat annál sikeresebben folytathassa.