Századok – 1904
Történeti irodalom - Giesswein Sándor: Történelem bölcselet és sociologia. Ism. Szentpétery Imre 890
891 TÖRTÉNETI IRODALOM. sociologiához, részint pedig a történetírók kénytelenek védeni a maguk igazát, s kénytelenek állást foglalni a sociologusokkal szemben, kik a történelmet a sociologiába akarják olvasztani s a történetírásban is a sociologia módszerének és szempontjainak alkalmazását követelik. Giesswein Sándor dolgozata kettős czélt szolgál. A történet-bölcselet különböző irányait ismerteti és méltatja, s a sociologia befolyása alatt keletkezett történeti irányok kapcsán a történelemnek a sociologiához való viszonyával foglalkozik. Bár a szerző elég ügyesen egyesíti a kettős czélt, részünkről mégis szivesebben láttuk volna, ha a két dolgot külön választja. Mindkettő annyira lényeges és épen napjainkban annyira időszerű kérdés, hogy a kettővel külön-külön foglalkozni nemcsak érdemes, hanem az eszmék tisztázása és a világosság szempontjából is fontos. Giesswein műve rendkívül tömören, egymásután érinti a legfontosabb kérdéseket. Miután a történet anyagának mindinkább való szaporodásáról és történeti látókörünk óriási kiterjedéséről szólott, a történet-philosophia fogalmának meghatározására tér át. E fejezet nem elég világos, bár igaz, hogy tárgya is roppant nehéz. A szerző szerint a történet-bölcselet feladata a történelem tárgyának miért-jét kutatni, értvén ez alatt a miért alatt az okoknak a múltba visszamenő, és a következményeknek a jövőbe tekintő kutatását. Ez a meghatározás nagyon kevéssé világos és nem is elég kimerítő. Nem is tudjuk, miért támaszkodik e kényes pontnál a szerző épen a kevésbbé jelentős Steffensen-re, kit — vigy látszik — itt követ. A használt forrásokra nézve mindjárt itt jegyezzük meg azt is, hogy Bernheim, kit szerzőnk igen gyakran idéz s egy helyen (33. 1. 1. jegyzet) JclassziJcus-nak mond, ma már nem bír oly nagy tekintélylyel, mint csak kevéssel ezelőtt is tartották. A következőkben áttér Giesswein a történeti irányok osztályozására s az egyes irányok ismertetésére és méltatására. Először a determinista történeti irányról szól. Ehez tartozik : а) a mesologikus rendszer, mely a környezet hatására, még pedig vagy a földrajzi viszonyok, vagy a faji tulajdonságok, vagy végűi a kulturális környezet (a szellemi milieu) hatására helyezi a súlyt, s vagy ennek vagy annak tulajdonít döntő fontosságot az emberiség történeti fejlődésére nézve; — b) a biologikus rendszer, mely alatt Herbert Spencernek és követőinek irányát kell értenünk, kik a biologiai fejlődéshez hasonlítják s ezen hasonlat alapján magyarázzák az emberiség történeti fejlődését; — с) a materialista történeti felfogás, mely mindent gazdasági okokra vezet vissza s az egész történelmet