Századok – 1904

Értekezések - BLEYER JAKAB: Beheim Mihálynak Vlad Drakul oláh vajdáról szóló költeménye és annak kútfői értéke 874

880 BLEYER JAKAB. Zeit nämlich, da die Worte usque hodie custodie reservatnr (ez Drakul fogságára vonatkozik, melybe Mátyás király vetette) noch auf den gefangenen Woiwoden bezogen werden konnten.« (19. 1.) Nyilvánvaló, hogy Conduratu alaposan félreérti vagy félremagyarázza Hefft szavait. Ezekben szó sincsen röpiratokról, jelentésük csak annyi, hogy a vajda képét mindenfelé mutogatták, és ebből legfeljebb annyi következtethető, hogy Drakul képei — természetesen fametszetek •— mindenfelé el voltak terjedve. Azt tudjuk, hogy a vajdát Budán lefestették, az eredeti képnek két másolata Bécsben még most is látható,1) az ujságlapok is rendszeszerint a vajda képével jelentek meg, és így Hefft tudósítása alapján fölteketjük, hogy Drakul arczképét fametszetekben, melyek már a könyvnyomtatás előtt is közönségesek voltak, mindjárt elfogatása után Németországban és Ausztriában terjesztették. Valószínű az is, hogy ezeken a fametszeteken rövid pár sornyi magyarázó szöveg is volt, de természetesen nem mozgatható betűkkel. Hefft tehát nem bizonyít az én magyarázatom ellen, sőt mellette, mert ha nyomtatott röpiratok lettek volna a vajda visszahelyezése előtt forgalomban. Hefft bizonyára megemlítette volna. Annyi ezek után azt hiszem bizonyos, hogy a Drakulról szóló első tudósítások nem voltak nyomtatott ujságlapok, tehát Beheim sem meríthetett ilyenekből. Ennélfogva elesik az az alap, melyre Schullerus az ő magyarázatát építi és a melyen az én felfogásomat a tudósításoknak egymáshoz való viszonyáról és Beheim költeményének kútfői értékéről támadja. Mielőtt azonban válaszomat befejezném, Schullerus czikkének némely olyan pontjaira akarok még röviden kitérni, melyeket eddigi fejtegetésemben nem vettem tekintetbe, részint a világosság kedvéért, részint azért, mert nem tartom őket döntő fontosságúaknak. Már föntebb említém, hogy Schullerus a Beheim költeményét, ép úgy mint a többi tudósítást, annyi mondaszerű elemmel tartja tarkítottnak. hogy inkább tekinthetők anekdota-gyűjteményeknek, mintsem hiteles történeti kútfőknek. Azt hiszem, ez az állítás el nem fogadható, és pedig azért nem. mert mondák és anekdoták képződéséhez legalább is egypár év, ha nem évtized szükséges ; egy esztendő azonban, vagy talán ennyi sem, mindenesetre kevés. A bebizonyíthatóan legrégibb följegyzés Ebendorferé, a tudós történetíróé, a ki legkésőbb egy esztendővel a vajda elfogatása után. melyről még megemlékezik, írta le krónikájának ide vonatkozó részét. Tudósítása pedig olyan, hogy az évtizedekkel később megjelent ujságlapok is szószerint egyeznek vele, és csak egy mon') Reproductiójakat 1. Bogdan könyvében. A képről is bővebben szól, XIII—XVIII. 11.