Századok – 1904

Értekezések - BLEYER JAKAB: Beheim Mihálynak Vlad Drakul oláh vajdáról szóló költeménye és annak kútfői értéke 874

876 BLEYER JAKAB.. Schullerus ezt az egyezést, melynek magyarázata elől nem lehet kitérni, a következőképen véli megfejthetőnek : Erdélyi szász kereskedők Németországban jártokban, a hol sűrű kereskedelmi összeköttetéseik voltak, elbeszélték a rettenetes oláh vajda viselt dolgait. A hallatlan rémtettek természetesen izgatólag hatottak a hallgatók képzeletére, úgy hogy a máskülönben helyes, bár talán kissé zavaros és túlzott értesítések lassankint bizonyos mondaszerű színezetet és alakot kaptak, sőt egyes általánosan elterjedt anekdotákkal is keveredtek. Az egész anyagot azután valamely könyvnyomtató kinyomatta, természetesen Németországban. »Den Ruhm -— mondja Schullerus — selbst hierzulande (t. i. Erdélyben) diese Flugschrift gedruckt und so eine der ersten, wenn nicht die erste gedruckte Zeitung im Lande herausgegeben zu haben, werden wir uns — da sonstige Anhaltspunkte fehlen — umsoweniger vindizieren dürfen, als wie oben gezeigt wurde, der gedruckten Darstellung eine sagenbildende mündliche Tradition vorausgegangen sein muss, die eher auf ein Hinaustragen des Stoffes in die Ferne, als auf schriftliche Fixierung hierzulande hinweist.« (53. 1.) Ezt az első ujságlapot csakhamar több más követte, ellátva rendszerint a vajda képével. Ilyen nyomtatott röpiratból másolták Drakul történetét a lambachi és szentgalleni codexekbe, és ilyenre támaszkodik Beheim is, néhány részlettől eltekintve, melyek — ezt Schullerus is megengedi — a szerzetes elbeszéléséből kerülhettek a költeménybe. A mit Schullerus így a tudósítások eredetéről, nevezetesen Beheim költeményének keletkezése módjáról mond, az nyilvánvalóan ellenkezik azzal, a mit maga Beheim beszél nekünk értesülései forrásáról. Beheim szavahihetőségében azonban nemcsak okunk, de jogunk sincs kételkedni. Összes történeti tárgyú költeményei bizonyítják, hogy a megénekelt eseményeknek vagy maga is részese volt, vagy pedig olyanoktól kapta értesüléseit, kik az események szem- és fültanúi voltak. Ezen eljárása kivétel nélkül való, s ezért ezt a jelen esetben sem szabad szem elől téveszteni. A mi kilenczvenkilencz esetben kétségtelenül bebizonyosodott, annak hitelében a századik esetben sincs jogunk döntő okok nélkül kételkedni. Beheim magyar vonatkozású költeményeiről írt értekezésemben (537—538. 1.) a tudósítások ezen egyezését kétféleképen tartom megmagyarázhatónak : »Nincs s'emmi okunk a költő állítását kétségbe vonnunk, hogy ő közvetlenül Jakab baráttól kapta értesüléseit, és pedig nem följegyzésekben, hanem beszélgetés közben ; de különben is ki van zárva, hogy az említett források bármelyikéből merítette volna költeménye anyagát, mert hiszen mindezeknél bővebb és részletesebb. Az egyezés tehát úgy magyarázható, hogy