Századok – 1904

Történeti irodalom - Kerekes György: Képes kereskedelemtörténet. Ism. Takáts Sándor 79

történeti irodalom. 79 Képes kereskedelem-történet, különös tekintettel Magyarországra. Szakemberek és a művelt közönség számára írta Kerekes György. 3-ik kiadás. Budapest. 1903. Athenaeum kny. Kis 8-r. V, 180 L 127 képpel. A kézi vagy iskolai könyvek szerzőitől eredeti munkát senki sem vár. Az író az adatokat rendesen mások munkáiból szedi össze s érdeme csak a helyes módszer megválasztásában és a feldolgozás ügyességében mutatkozik. Az előttünk fekvő munka nagyobb igényeket akar kielégíteni, mert szerzője nem is annyira az iskola, mint inkább a szakemberek és a művelt közönség számára írta, így állván a dolog, a szerzőtől már nagyobb ismeretkört, alaposabb feldolgozást és magasabb színvonalat kell várnunk. Kerekes könyvében azonban ezek egyikét sem találjuk meg. A 177 lapra terjedő kötetnek jó részét a száznál több kép foglalja el, s a mi kevés szöveg a megmaradt helyen elfért, az mintegy kétszáz külön czím alá szorított fejezetecskékből áll. E szerint a könyv inkább lexikon-szerű munkának látszik. Egy-egy fejezetecske • csak néhány sorból állván, elgondolhatjuk, hogy a szakemberek milyen édes-keveset találhatnak az egész munkában. Kerekes könyvének azonban nem ez a legnagyobb hibája. A szerző szokatlan felületességgel és gondatlansággal tákolta össze munkáját, s a másoktól átvett adatokat hebehurgya módon dolgozta fel. Könyve hemzseg a chronologiai hibáktól. Igen fontos és általánosan ismert kereskedelemtörténeti tények teljesen hiányoznak művéből. A czímlapon ugyan azt mondja, hogy Magyarországra különös tekintettel lesz, de ezt az igéretét nem teljesítette. Az olvasó hiába keresi, nem találja meg, minő városokkal űzött Magyarország élénkebb kereskedést. Köztudomású dolog, hogy hazánkkal Nürnberg, Augsburg, Kegensburg, Boroszló, Pettau, Olmücz, Laibach stb. századokon át rendkívül kiterjedt kereskedést űztek. Ismerjük a forgalmat, az árukat, ismerjük a nevezett városok kereskedelmi utait, de Kerekes művében legjobb esetben is csak a nevezett városok puszta neveit találjuk meg. Tudjuk, hogy Yelenczét marhával, gabonával, azután viaszszal századokon át Magyarország látta el, s volt idő, mikor velenczei viasz-kivitelünk félmillióra rúgott, de minderről Kerekes fölöslegesnek tartja szólani. Világkereskedelmi czikkünk volt a magyar kéneső, melynél jobbat és tisztábbat egyetlen ország sem termelt. Még a világhírű idriai kéneső-bányákba is Zalatnáról vitettek mestereket, ha valami fontosabb újításról volt szó. Kerekes erről sem szól semmit. Ugyanezt mondhatjuk viza-kereskedésünkről. Még a nem szakember is tudja, minő