Századok – 1904
Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - II. közl. 837
846 THALLÓCZY LAJOS. Dalmáczia aranytermelése Rómában nagy mozgalmat keltett. Sokakat bizonyára ez a körülmény csábított az átköltözésre. Költők szólanak a dalmát aranygazdagságról s irigykedve emlegetik az ottani boldog telepeseket.1) Teljesen érthető ez a föllendülés, ha meggondoljuk, hogy a Hispaniában jól begyakorolt s tapasztalt bányafelügyelők gyakorlottságukat — mondhatni — szűz talajon értékesíthették s az addig csak kapkodva folytatott aranymosást most már rendszeresen, nagy erővel folytathatták. Míg a távol keleten2) s a Balkán-félsziget déli részeiben az egyes, eredetileg sem bőséges telepek félig-meddig kimerültek, Dalmácziában csak erősen kellett dolgozni, hogy az aranyat összegyűjtsék. A történeti adatok hitelessége mellett bizonyságot tesznek az országban fenmaradt nyomok, melyek a rómaiak nagy bányamunkásságát igazolják. Mint az ókorban általán mindenütt,3 ) a mai bosnyák területen is a folyó hordta aranyos fövény kimosásán kezdődött az aranymívelés. Legelőbb a Yrbas, a Fojnica, a Zeleznica s a Lasva folyók áradmányos vidékét kutatták át gondosan, majd meg ugyancsak e folyók mentén keresték az özönvízi lerakodásokat, melyek a völgyek mentén olykor kétezer méter magasságig terjednek.4) Ezen a területen, melynek mai szláv elnevezései : datan potok (arany-patak), zlatno vrelo (aranyforrás), zlatno guvno (arany-szérű), arany tartalomra vallanak, mert a mai Dalmácziában sehol sem akadtak aranytorlatokra, s azonfelül nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a körülményt, hogy a dalmata nevet általánosságban alkalmazták a többi illyr törzsre is. Y. ö. Bulié nézetét. Glasnik, 1891. A déli dalmaták, illetőleg pirusták (e névre utal Perasto a kattarói öbölben) régi bányatevékenysége a rigómezei, jelesül a novo-brdoi telepek ősi mívelésére szorítkozott. Megemlítjük, hogy a mai dalmaták is jeles aranymosók hírében állanak s Californiában igen keresettek. Foullon az ő kísérleteit szintén ilyen Amerikát megjárt dalmatákkal végeztette. ") P. Papinii Statii Libri V. silvarum. (Párisi kiadás, 1825) I. Carm. 2. v. 153. Kobora Dalmatico lucent satiata métallo. —- III. Carm. 3. v. 90. Quidquid ab auriferis ejectat Iberia fossis, Delmatico quod monte nitet. — IV. Carm. 7. v. 14. Quando te dulci Latio remittent Dalmatae montes ? ubi Dite viso paliidus fossor redit, erutoque concolor auro. — Martialis : Ibis litoreas macer Salonas, feli auriferae colone termae. a) Strabo, XIII. p. 591. XIV. 680. s) V. ö. Strabo, XV. p. 711. A hyperboreasok aranytermeléséről hihetőleg az uráli mosásokat érti. — Herodot I. 93. III. 116. Lydiáról. — Strabo, IV. 190. Galliáról ; XI. 529. az Eufratról ; XV. 718. Indiáról ; XVI. 777—8. Arábiáról. 4) Foullon id. m. 12. 1. Ez gondosan átvizsgálta a Vrbas felső folyam-vidékén látható összes torlatokat, s a hegyekben, jelesül a Kosinjterületen látható maradványokat, a Eojnica- és Lasva-vidéket nemkülönben. Ugyancsak Foullon igazítá helyre "Walter meséit.
