Századok – 1904

Történeti irodalom - Lukács Ferencz: A magyar pénzügy fejlődése. Ism. Takáts Sándor 75

78 történeti irodalom. 78 Mindezeket a monopóliumokat és appaldókat nálunk Rákóczi felkelése elsöpörte, de azért említjük itt fel, mert a legtöbbnek létezéséről történetírásunk még nem vett tudomást eddig. Megjegyezzük, hogy I. Lipót uralkodása idején az Appaltierungs-Commission nevű bizottság folyton azon törte a fejét, mikép lehetne újabb és újabb monopoliumokat kitalálni. Azzal, hogy a kereskedelmet teljesen tönkre teszik, nem sokat gondoltak. A dohány-monopoliumról meg kell jegyeznünk, hogy Rákóczi felkelése az első kísérletet megsemmisítette ugyan, hanem azért a későbbi viszonyok sok tekintetben a monopoliumnál is rosszabbak voltak. A dohánytermelés szabaddá lett, de a kereskedés már nem. Az örökös tartományokba csak a dohány-appaldo ottani bérlői vihettek dohányt, s ezek a nekik adott kiváltságoknál fogva a Magyarországból kivitt rengeteg dohány után vámot és harniinczadot nem fizettek, tehát a magyar kincstár e téren minden jövedelemtől elesett. Azután az örökös tartományok appaldatorai érdekében egész vármegyék termését zár alá vetették s a dohányt eladni csak akkor engedték meg, ha nekik már nem kellett. Egyszóval az urak nálunk is az osztrák appaldatorok voltak, a kik kényökkedvök szerint bántak a szegény magyar termelővel s a dohány árát úgy leszorították, a hogy nekik tetszett. Az ilyen történeti adatok, melyekhez nehezebben lehet jutni, Lukács könyvéből hiányoznak ugyan, de az utóbbi félszázad anyaga annál teljesebb nála. A szerző főleg a pénzügyőrség fejlődésével és jelenével foglalkozik kimerítően. A nálunk nem épen népszerű fináncz életéről, az ő nehéz, sőt sokszor veszedelmes pályájáról olyan képet rajzol, hogy a ma mintegy 5300 emberből álló pénzügyőrség iránt akaratlanúl is rokonszenvet kelt az olvasóban. Megemlítjük még, hogy Lukács könyve az irodalommal foglalkozó pénzügyőri tiszteket is fölsorolja. Ezek között bizony sok derék szakíró van, de a nagyközönség alig ismeri őket. A magyar embernek ugyanis már az a szokása, hogy mindentől, a mi az adózás körébe tartozik, szinte irtózattal fordúl el s az adózási ügyekről nem hogy olvasni, de még hallani sem igen szeret. így magyarázhatjuk meg példáúl, hogy Lipóczi Lamos József kitűnő munkájáról (a pénzügyőrség a külföldön) nálunk tudomást sem vettek, holott fordítását Ausztriában és Németországon széltében használják és magasztalják. TAKÁTS SÁNDOR.