Századok – 1904

Történeti irodalom - Kele József: A Jász-kunság megváltása. Ism. Illéssy János 781

783 TÖRTÉNETI IRODALOM. és ki is fizetett váltságösszegnek a visszaszerzése, czélja az elől említett mozgalomnak. Ezt a czélt szolgálja az előttünk fekvő könyv. Szerzője a mozgalom egyik legfáradhatatlanabb munkása. Mint ügyvéd, első sorban jogi szempontból mérlegeli a mozgalom sikerének eshetőségeit. De hogy ezt tehesse, nem kerülhette el, hogy a Jász-kunság elidegenítésének és visszaváltásának feledésbe ment történetét meg ne ismertesse. Felcsap tehát historikusnak s munkája ezért érdekel itt bennünket. Mindjárt kijelenthetem, hogy a könyv magán viseli az »ad hoc« történetírók fogyatkozásainak nyomát. Meglátszik rajta a históriai készületlenség. A szerző azt állítja ugyan, hogy a kérdést már régen tanulmányozza; de hogy nem alaposan és kevés sikerrel, azt könyvének csaknem minden lapja elárulja. Nem ismeri az országos viszonyokat, nem tudja magát beletalálni a korba, minek következtében az események úgy és nem máskép történt lefolyását nem képes megérteni, kimagyarázni. Rendkívül csekély adatkészlettel dolgozik, pedig a Jász-kunság elidegenítése és visszaváltása olyan korszakba esik, a melyből bőségesen maradtak fen levéltári adatok. Ezeket felkutatni és felhasználni, az alapos történetírónak múlhatatlan kötelessége. Még a kérdés nyomtatott irodalmát is fogyatékosan ismeri szerzőnk. Gyárfás Istvánnak a jász-kunokról írt nagy munkáját, Kelemen Kajetán és Nagy Lajos műveit a sajátos jász-kun birtokviszonyokról még csak idézi itt-ott, de nincs tudomása Horváth Péternek Commentatio ele initiis ac maioribus Jazygam et Cumanorum cz. munkájáról, Fekete Lajosnak jász-kun történetéről, Gyárfásnak a jász-kunok személyes és birtok-viszonyait fejtegető czikksorozatáról, s különösen nem ismeri Nagy Lajosnak Óriási per a Jász-kunságból a m. kir. kincstár ellen cz. füzetét, mely szintén a váltságösszeg visszakövetelhetősége felett elmélkedik. Ez az oka azután annak, hogy Kele József könyve csupa ismert adatokat tartalmaz, és semmivel sem járúl hozzá, hogy a Jász-kunság történetének ezen legérdekesebb korszaka felett borongó homály eloszoljék. A közönség előtt megfejtetlen kérdésekre : miért idegeníttetett el a Jász-kunság ? miért épen a német lovagrendnek ? s mikép szállott át az invalidus-házra ? — hiába keresünk választ Kele könyvében. A mit az eladás okáúl felhoz (14—16. 11.), az csak részben igaz ; lényegében más volt az ok. Jellemző a szerzőnek e kérdések körüli tájékozatlanságára, hogy Kollonics politikájáról, a Kollonics és a német lovagrend közti viszonyról fogalma sincs. Egy szót sem tud arról, hogy Kollonics társvevő — de csak »csendes társ« volt