Századok – 1904
Történeti irodalom - Kele József: A Jász-kunság megváltása. Ism. Illéssy János 781
781 TÖRTÉNETI IRODALOM. tűnik most elénk, hogy Széchényi Ferencz életét részletesen ismerjük. Fraknói műve e szempontból is nagy figyelemre tarthat számot.1 ) VÁCZY JÁNOS. A Jász-kunság megváltása. Irta Kele József. Budapest, 1903. Grill Károly biz. 8-r. 499 1. A mult év vége felé, de még inkább a folyó évben erős mozgalom indult meg az egykori jász-kun kerületek községeiben, azon összegnek az állam által való visszatérítése iránt, melylyel a jász-kunok 1745-ben a földesúri hatalom alól magukat felszabadították. E követelés megértése végett előre kell bocsátanom, hogy 1702 márcz. 22-én I. Lipót király a jász-kun kerületeket 500,000 rhénes forintért örökre eladta a német lovagrendnek. Az eladást a közszükséglet, az államkincstárnak a folytonos háborúktól okozott kimerültsége tette indokolttá, de jogtalanságát ez sem mentheti, mert a Jász-kunság koronajószág lévén, Albert király törvényeinek 16. czikkelye, Ulászló 1514 évi (VII) decretumának 2. és 3. czikkelyei, az 1608:22. t. cz. s más törvények értelmében elidegeníthető nem volt. Épen erre való tekintetből a Karok és Rendek az eladást soha törvényesnek el nem ismerték, s jóllehet a német lovagrend a nádornak, mint a jász-kunok főbírájának tiltakozása ellenére birtokba vezettetett, az országgyűlések szívósan ellentállottak és megakadályozták, hogy a magyarok iránt már statútumainál fogva is ellenséges érzelmű lovagrend a Jász-kunság birtokában ne állandósíttassék s az ország gyűlésében az általa annyira óhajtott ülési és szavazati jogot el ne nyerhesse. A mindenható Kollonics érsek által támogatott és kegyelt rend végre is belefáradt a magyarok ellenszenve elleni küzdelembe s maga kívánt szabadulni a magyarországi földesuraságtól. Megalkottatott az 1715 : 34. t. czikkely, mely szerint a Jász-kunság a német lovagrendtől három év leforgása alatt visszaváltandó. Azonban a három év eltelt a nélkül, hogy a visszaváltás ténynyé vált volna. A kincstárnak s az ország rendeinek, kik a váltság') Néhány csekély tollhibát ide jegyzünk, a mely olvasás közben bárkinek is könnyen szemébe tűnhet. A 94. lapon Barcsay Ádámot említi mint gárdista írót, holott a 99. lapon helyesen írja Barcsay Ábrahámnak. A 155. lapon azt írja Fraknói, hogy Széchényi Ferencz és kísérete »az i/.'Aif-ik év első napjait Bómában töltötték«, holott már az 1792-iki országgyűlésen Széchényi itthon volt. A 190. lapon Décsy Sámuelt említi, mint a Magyar Kurir szerkesztőjét, a mi megint tollhiba Decsy helyett.
