Századok – 1904

Történeti irodalom - Császár Elemér: Verseghy Ferenc élete és művei. Ism. Váczy János 70

72 történeti irodalom. 72 ben az ellentéteseknek látszó vonásokat lélektani alapon egyesítse s a kor hatásának jelenségeit Verseghy jellemével szoros kapcsolatba hozva, az átalakulás újabb mozzanatait a maguk értéke szerint Ítélje meg : ele itt-ott kissé elragadja tárgyszeretete s nem eléggé adja okát hőse iránti lelkesedésének. Nem kívánjuk az életrajzírótól, hogy lépten-nyomon szigorú kritikusa legyen hősének ; de viszont a másik túlságtól is óvakodnia kell. A megillető színvonal fölé emelés hasonlóképen rontja a mű hatását. Ugy tetszik, Császár Elemérnek Verseghyről, kivált mint költőről alkotott felfogása hajlik ez örvény felé. Még az akkori kor költészetének magaslatáról Ítélve is, Verseghy sem mint epikus, sem mint drámaíró, sem mint lyrikus nem kiváló. Költői tehetsége egyáltalán nem emelkedett az akkori középszerűség színvonalán fölül. Kivéve néhány lyrai művét, maradandó értékű nem igen van költői művei között, a mit egy »hírneves írótól« mégis csak megvárnánk. Az a körülmény, hogy akkor egyik-másik művét szívesen fogadták, voltakép kevés bizonyító erejű. Ugy véljük, midőn valamely író helyét az irodalomban ki akarjuk jelölni, nem elég pusztán kora szemüvegén át tekintenünk : általános aesthetikai szempontból is be kell mutatnunk az olvasónak. Verseghy ebből a szempontból sem alkotó tehetségére, sem előadásának és nyelvének erejére vagy festőiségére nézve nem mondható kiválóbb költőnek. Inkább csak a formákra volt érezhető hatása s mint rhythmikus nevezetes. De hogy »formaérzékben, virtuozitásban« senki sem mérkőzhetett vele : azt megint nagyításnak tartjuk. Csokonai jóval fölülmúlja őt. Császár Elemér is tulajdonképen e véleményen van, mikor összefoglalja fejtegetéseinek eredményét, de az egyes művek elemzésében némileg túlbecsüli Verseghy költői értékét. Hogy Kotzebue után átdolgozott egyik színműve dialógusában már a későbbi népszínmű csiráját látja; hogy a színjáték megalapítására megindult mozgalom első lelkes hivét Verseghyben keresi : talán csak az életrajzíró nagyon is jóakaratú felfogása ; de hogy a magyar versforma használatát Verseghynél oly fontosnak látja, ezt már nehezebben értjük. Sokkal inkább egyetértünk a szerzővel Verseghy nyelvtudományi munkásságának bírálatában. Szépen igazságot szolgáltat a sokáig félreismert tudósnak, s az eddigi véleményeket jól ismerve is önálló felfogást mutat. Csupán a Kazinczy és Verseghy közti ellentét magyarázatát tartjuk kissé egyoldalúnak és fogyatékosnak. Hogy a régi jó viszony miért szűnt meg Kazinczy és Verseghy közt : annak többféle okát tudjuk. A legfőbb kétségtelenül az, hogy Verseghy Révainak ellensége