Századok – 1904

Értekezések - CSOMA JÓZSEF: Nehány szó a nemzetségi czímerekről 768

776 CSOMA JÓZSEF. NÉHÁNY SZÓ A NEMZETSÉGI CZÍMEREKRŐL. semmi adattal sem lehet bizonyítani, de annak ellenkezőjét, hogy az nem volt a családnak czímere, és hogy ezen családnak magánczímere soha sem volt, vagy ha volt, az egyszersmind az ország czímere is volt, — teljes bizonyossággal állíthatjuk. Vegyük csak figyelembe a chronologiát. Árpád vezérré választása körülbelül kétszázhatvan, István királylyá koronázása százötveii évvel előzte meg a czímerek keletkezésének korszakát, a mi a XII-ik század közepére tehető. Mikor választottak volna tehát ezen nemzetség tagjai még egy másik, • különálló családi czímert ? Talán II. Gejza és IV. István idejében, és mi czélból ? Máskép állott volna a dolog, ha őket mint már czímeres nemzetséget emelte volna a nemzet közbizalma a trónra. De nem is találunk ezen Árpád-nemzetségi külön czímer létezésére semmi adatot, pedig teljes lehetetlenség, hogy egy királyi család czímerének az egész XIII-ik század folyamán legkisebb nyomára se találjunk. A bécsi krónika miniatora félszázaddal az utolsó Árpád elhunyta után festette képeit. Mint jól értesült heraldikus, bizonyára ismerte még és alkalmazta volna ezen családi czímert. S mégis mit látunk a mogyoródi és pozsonyi csatákat ábrázoló képein, a hol a herczeg küzd a koronás király ellen ? A király zászlaját a kettős kereszt, a herczegekét az osztások ékítik, de sehol az oroszlánok. Miután pedig be nem bizonyítható, hogy az oroszlán az Árpád nemzetség családi czímere lett volna, — de még úgy is, bizvást felvéshette azt pecsétjére Gyula nádor, mint az ország czímerének akkor még használatban levő egyik alakját. A mi az illusztrácziókat illeti, a bíráló úr egy kis jóakarattal meg is dicsérhette volna a »visszaesést mutató« színes táblákat. Ezek, a sokszorosító műintézet azon hibájától eltekintve, hogy a színek nem érintkeznek pontosan egymással, alig kifogásolhatók, minthogy ezek a zürichi czímertekercs, a Seffken-codex, a Manessecodex és más, a XIV-ik század első feléből származó classikus szépségű minták után vannak a legpontosabb lelkiismeretességgel összeállítva, megrajzolva és színezve. Mindenesetre tanulságos lett volna — a tudomány hasznára — a »visszaesést mutató« hibák feltüntetése. Végűi köszönetemet kellene kifejeznem a bírálatot befejező elismerő sorokért, ha azok magával a bírálattal öszhangzásba hozhatók lennének. CSOMA JÓZSEF.