Századok – 1904
Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - I. közl. 729
748 THALLÓCZY LAJOS. A RÓMAIAK BOSZNIÁBAN. minthogy azoknak középpontja már nem az Apenninek félszigetén, hanem a Balkán-félsziget déli részén keresendő. A két hatalmi kör különneműsége vezet a birodalom kettéválására s a provinciák megoszlására. Dalmáczia a két hatalmi körnek — melyek egyike a Nyugatot, másika a Keletet jelzi — épen a határán feküdt. Itt volt a politikai és társadalmi határ romanismus és hellenismus között, ezen a vonalon vált el a latin s a görög keresztyénség. Ezen a végváron torlódtak meg legelőbb, majd meg átcsaptak rajta annak a birodalomtörő külső erőnek, a népvándorlásnak hullámai, s ez az átmeneti jelleg megmaradt akkor is, mikor a rómaiság nyomai már régen elenyésztek. Helyzetének megfelelőleg a római Dalmáczia tehát az impérium keretében kiváló szerepet játszott. Azonban nemcsak a természeti viszonyok megszabta helyzeténél fogva érdekes e tartomány fejlődési története, hanem kiváló helyet foglal el azon alakulások közepette is, melyeket a romanismus, a latin erő megteremtett. Róma először meghódítja az illyrek hazáját, azután szervezi, majd rómaivá teszi, s végre egy erő forrását nyitja meg benne. A mi jót s rosszat római államélet s társadalom négyszáz éven át felmutatott, az Dalmácziában is megfelelő nyomot hagyott. A császárság fejlődéséhez illeszkedvén, a dalmát provincia története is két nagy áramlatot mutat fel : Diocletianusig az egységes birodalom keretében mozog a római élet, azután megkezdődik — a megosztás következtében — Dalmáczia vibráló szerepe Kelet és Nyugat között. Az első két évszázadban a legátus Augusti pro praetore, a provinciáé procurator-red egyetemben intézte a provincia sorsát. О volt a császár képviselője, a közvetlen kormányzást a proconsul, a légiók parancsnoka vitte.1) A római administratió természetszerűleg párhuzamosan fejlődött az egész terület provincialisálásával. Először szabadokká lettek a dél-illyr törzsek, minek következtében 167-ben Kr. e. már megalakult a Narentáig terjedő, római igazgatású provincia, mely a vázolt hadjáratok következtében megbővűl s végre kikerekített egészet alkot. Csak az időpontot bajos meghatározni, hogy mikor lett a behódolt terület a római jog értelmében provinciává, vagyis mikor kezdték itt törvény avagy tanácsi határozat következtében az imperiumot gyakorolni a köztársaság hivatalnokai: Kr. e. 118-ban-e, mikor Metellus legyőzi a delmatákat,2) vagy a Sullát követő,3 ) vagy épen csak a Caesart ') Marquardt : Komische Staatsverwaltung, I. 300. 1. 2) Zippel, 180. 1. s) Benussi, 306. 1. »Sulla dardanos, scordiscos-dalmatos et maedos vicit, alios in fidem accepit.« Eutr. V. 8.
