Századok – 1904

Történeti irodalom - Compagni; Dino: Krónika 1280–1312. Ford. Rácz Miklós. Ism. Márki Sándor 64

történeti irodalom. 67 valóban az ókor classikusaira emlékeztet. De bizonyára kevesen szabadulnak azon nyomasztó hatás alól, melyet a munka befejező szavai gyakorolnak az olvasóra, a midőn rettenetes színekkel festvén a pártoskodást s a vele járó anarchiát, erkölcstelenséget és haszonlesést, VII. Henrik császár egyetemes birodalmának erejétől várja a másik párt tönkretételét. Hazánk történetéhez Dino Compagni könyve adatokkal nem járúl; pedig megemlíti a guelf Medicieket s Tosinghiakat (Delia Tosákat), a kiknek kereskedői valamivel utóbb, az Anjouk korában, hazánkban is állítottak iigyvivőséget ; a ghibellino Scolari di Valdelsákat, a kik közül sokkal későbben egy vezér (Ozorai Pipo) és egy püspök (András) szerepelt történetünkben; vagy a guelf-párt vezetőit, a Buondalmontiakat, a kik közül János későbben kalocsai érsek lett. Megemlíti, hogy Anjou II. Károly nápolyi királyt (Máriának, V. István király leányának urát) 1289-ben mily szépen fogadták Firenzében. Elmondja, hogy a firenzei feketék 1305-ben az ő fiát, Ruber to calabriai herczeget választották meg kapitányuknak, leányát Beatricét pedig ugyanakkor VIII. Azzo d'Esté ferrarai őrgróf vette feleségül; de már gáncsolja Rubertót, ki atyját 1309-ben követte a nápolyi trónon, hogy avignoni koronázásáról hazatérve, Lombardiában sok akadályt gördített VII. Arrigo (Henrik) császár relé, kitől Dino a római császárság helyreállítását remélte. Álnoknak tartotta Ruberto királyt, a ki titokban mindig biztatta a firenzeieket, nyiltan azonban a császár barátjának mutatta magát; s vádolja, hogy öcscsét, Giovanni (János) durazzói herczeget sem azért küldte 300 lovassal Arrigo római koronázására (a szöveg szerint 1312 aug. 1-én, valószínűbben azonban jun. 29-én), hogy ott a császárt védje, hanem hogy ott zavarokat támaszszon. »Saját szájával« (di sua bocca) jegyezte meg erre a császár, hogy »a király Ígérgetései (profferte) ugyan későn jönnek, János úr jövetele azonban nagyon korai« ; a mi »igen bölcs válasz volt, mert jól átlátta jövetele okát.« Dino könyve különben épen az 1312 esztendővel szakad meg, midőn a rozgonyi csatában diadalmas Károly Róbert magyar király, a nápolyi király unokaöcscse, Firenzével élénkebb összeköttetésbe léphetett. Azonban a hazai vonatkozások hiányát feledtetik velünk Dino írói tulajdonságai, a miket Rácz Miklós a 24 — 37. lapokon jellemez. Adatainak rengetegében bő és pontos betűrendes tárgymutatóval kalauzol bennünket. Nem csak kellő készültséggel, hanem egyúttal szeretettel ültette át Dino könyvét irodalmunkba. A Del Lungo-féle kiadást követte s az olasz szöveghez néha nagyon is ragaszkodva fordította le. Hogy néhol 5*