Századok – 1904

Tárcza - Dézsi Lajos: Rákóczi imádsága 721

TÁR С Z A. RÁKÓCZI IMÁDSÁGA. II. Rákóczi Ferencz fejedelem »alázatos imádsága, melylyel az ő Urának Istenének orczáját minden napon engesztelni szokta«, melyet nyomtatásban is kiadott a végre, hogy »a magyar nép is az ő kegyelmes jó urát s fejedelmét a buzgó imádkozásban követni megtanulja, -— nem ismeretlen a magyar irodalom történetében. Thaly Kálmán 1866-ban a Rákóczi-tár első kötetét ezzel nyitotta meg. Szabó Károly négy magyar és két latin kiadását írja le : u. m. egy debreczenit 1703-ból, egy nagyszombatit a következő évből s két olyan kiadását 1703-ból és 1705-ből, melyen a nyomtatás helye nincs kitéve (KMK. I. 1667. 1684. 1698. 1709.); latin kiadásait pedig az 1703-iki debreczeni és ugyancsak 1703-iki nyomtatási hely jelzése nélkül megjelent kiadás mellett. (V. ö. RMK. II. 2151. 2197.) Azóta is foglalkoztak vele s hivatkoztak reá; így többek között Abafi (Mikes Kelemen, 131. 1.) erről az imádságról mondja, hogy az Mikesnek saját imája készítésénél szeme előtt lebegett, melyet azért készített, hogy »fejedelmi urának példáját kövesse.« Ismertetni tehát felesleges, sőt jellemezni sem kell, miután már helyesen jellemezte Thaly, midőn azt írta róla, hogy »gyönyörű ezen fejedelmi imádság, . . . valódi benső ihlettséggel, Istenhez emelkedett buzgó lélekkel van írva«, hogy történeti értékűvé vált nemcsak szerzőjénél fogva, hanem úgy is mint a tábori vitézlő rend imádsága. Mi ezúttal csak három ismeretlen kiadására hívjuk fel a figyelmet (bizonyára volt még több is), u. m. egy magyarra, egy németre és egy latinra. Mind a három Lőcsén jelent meg 1703-ban. Együvé van kötve, úgy maradt fen mind a három, valószínűleg együtt is adták ki, de külön műnek kell vennünk mindegyiket, mert külön-külön czímlapjuk van. Lőcsei kiadása tudtunkkal eddig nem volt ismeretes egyik szövegnek sem, sőt bibliographiánk német fordításról egyáltalában SZÁZADOK. 1904. VII. FÜZET. 50