Századok – 1904

Történeti irodalom - Richter Ede: A kurucz idők 1703–1711. Ism. –i – s –n 715

718 TÖRTÉNETI IRODALOM. A mi a feldolgozás módját nézi, az elsőséget határozottan a Jurlcovicli Emil könyvének kell adnunk. Munkájához alapos készültséggel fogott s nemcsak a városi és megyei levéltár adatait, hanem az eddig kiadott anyagot is felhasználja és Beszterczebánya kuruczkori történetét az országos történet keretébe illesztve, az események fejlődéséről igen jó képet ad. Könyve igen sok új, érdekes adattal bővíti történeti ösmereteinket; gyakorlott tolla még az értéktelenebb dolgokat is érdekesekké tudja tenni; bár olykor az apróságok túlságosan komoly fejtegetésének komikus hatása van az olvasóra. Richter Ede munkáját is méltán sok dicséret illeti; de már módszere elárulja, hogy nem készült historikusnak. Könyvének czíme s mind a bevezetés, mind a szokásos tartalomjegyzék hiánya arra enged következtetni, hogy szerzőnknek szándéka van Selmeczbánya egész történetét megírni; ezért szükségesnek tartom munkája némely hibáira rámutatni, a melyeknek elkerülésével a szorgalmas szerző becses művet hozhat létre. Nem igyekezik az olvasó kedvében járni, adatait feldolgozni, ügyesen csoportosítani, s a hol nincs elég adata, ott az általános históriával pótolni a hiányokat ; de igen lelkiismeretesen felhasználja Selmeczbánya levéltárát, melynek kuruczkori adatait majdnem mindenütt időrendben sorolja fel; tehát inkább adatgyűjtő, mint feldolgozó. Mutatja ezt az is, hogy egyetlen-egy jegyzet nincs munkájában, pedig folyton idéz, német nyelvű adatait magyarúl is adja, a mivel az olvasó figyelmét minduntalan megakasztja, agyoncsigázza, s egyetlen lapon sem jut az elbeszélő stílushoz. Nagy érdeme az a szorgalom, a melylyel felkutatja és előadja városának levéltári adatait, lehetőleg mindig szószerint, a mit még azzal is tetéz, hogy egy-egy érdekes okiratot teljes szövegében közöl. Ez becsessé és igen használhatóvá teszi munkáját mindenki számára, a ki a Bákóczi-korral tüzetesen foglalkozik. Altalános szempontból különösen érdemes részei a munkának a selmeczbányai béke-értekezletre, Bákóczi vihnyei tartózkodásaira és az ónodi országgyűlésre vonatkozó adatok. Határozottan hiba azonban, hogy egyetlen pontos levéltári hivatkozás sem fordul elő a könyvben, pedig egy jó monographiának egyszersmind levéltári mutatónak is kellene lenni. A szerző elfogulatlansága, mely nem engedi, hogy a selmeczbányai polgárok épen nem hazafias kétszínüségét leplezgesse, elfeledteti velünk a magyar nyelvvel gyakran küzködő író stílusának fogyatkozásait.