Századok – 1904

Történeti irodalom - Compagni; Dino: Krónika 1280–1312. Ford. Rácz Miklós. Ism. Márki Sándor 64

történeti irodalom. 65 sen ismeri a Compagni-irodalmat, s bevallja, ha mégis — mint pl. Anibrozuolit (50. 1.) Lánczy után — másodkézből kell idéznie. A Compagni krónikájának hitelességéről támadt irodalmat (38—44. 11.) ismertetve, megáll az 1886 évnél (a meddig Lánczy ment 1890-ben) vagyis Scheffer Boichorst azon bűnbánó nyilatkozatánál, hogy »tévesnek látja azt a korábbi véleményét, mintha Dino nevét ki kellene törölni a történelemből.« Mindamellett »sub judice Iis est« s az utóbb tett nyilatkozatokat sem lehet kicsinyelni. Pl. Scartazzini') 1892-ben úgy találja, hogy »nagyon fontos volna Dino Compagninak, Dante kor- és polgártársának krónikája, ha hitelessége nem volna kétséges« ; a mihez 1894-ben Dantologiájában (25. 1.) hozzáadja, hogy a Krónika hitelessége idáig még nincs bebizonyítva (sino al présente non è ancora riuscito), de mégis mindenesetre figyelmet érdemel (in ogni caso è perö da tenerne conto), — teszi hozzá. Cs. I'app József,, a firenzei Dante-társaság tagja, a kinek olasz irodalomtörténeti előadásait Rácz Miidós is hallgatta, Scartazzinival együtt ma is azon véleményen van, hogy »a krónikát a maga teljes egészében még nem lehet fentartás nélkül, minden részletében elfogadható forrásnak tekinteni, mert az itt-ott kimutatott kétségtelen ellenmondások nem oszlottak el.« Tanítványa azokhoz csatlakozott, kik mint Uf/o Balznni 1900-ban,2) úgy dicsőítik Dino Compagni krónikáját, mint az olasz nyelv egyik legbecsesebb drágakövét (una delle più care gemme, che vanti la lingua italiana). Alessandro d'Ancona és Orazio Bacci pedig, Dino Compagnival foglalkozván,3) úgy vélik, hogy ezt a krónikát D. C. utódai, mint a családra veszedelmest, alkalmasint sokáig rejtegették. Némely feledékenysége és hibái következtében, a miket még túloztak is benne, hitelességét kétségbe vonták ; most a kérdést megoldottnak mondhatni és a krónikát igazán és kétségtelenül Dino Compagnitól származónak ismerhetni el. (Oggi la questione si puö dir risoluta, si da riconoscerlo genuino e appartenente veramente a D. C.) Olaszország legjobb irodalomtörténete tehát igazságot ád a fordítónak, vagy inkább Harry Breslaunak,4) hogy a krónika valóban hiteles és annak szerzője Dino Compagni. Ez legfőképen Isidoro del Lungo, Dino legkitűnőbb életrajzírójának és kiadójának érdeme, s így nem csoda, ha Compagnit az olasz iskolákban most is, sőt már ') Dante-Handbuch. Leipzig, 1892. 18—19. 11. *) Le cronache Italiane nel medio evo, 2-ik kiad. 302. 1. 3) Letteratura Italiana, I. köt. 242 — 257. 11. (Ezen öt kötetes munka első kötetének 7-ik kiadása, melyet idézünk, ez évben jelent meg.) 4) Die Ashburham Handschrift des Dino Compagni, 1885. SZÁZADOK. 1904. I. FÜZET. 5