Századok – 1904
Értekezések - KISS ISTVÁN (R.): Adalékok a Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez 654
696 It. KISS ISTVÁN. Az ének közlése és a töredékekkel való egybevetése után még korával és írójával kell foglalkoznom s az egészet általánosságban méltatnom. A korra nézve vizsgálnom kell első sorban Thaly Kálmán véleményét a töredékekről. A munkácsi harczot mind az Adalékokban, mind újabb nagy munkájában, a gróf Bercsényi család történetében,1 ) 1703-ra teszi; azonban, míg amott csak azt állítja a tartalom alapján, hogy a munkácsi harcztól (1703. jun. 28.) »nem lehetett távol eredetű«, emitt azt is felteszi, hogy Rákóczi visszavonulása után »a zavadkai fenyvesek aljában lobogó tábortüzek mellett megszületett s felzengett a legújabb kurucz dal a munkácsi csatáról. A hű tarpai, vári, beregszászi hajdúság énekelte a régi Thököly-féle tábori nóták mélabús dallamára : Egy szegény legény volt az Esze Tamás« . . . stb. Természetes, hogy e feltevés megszűnik a teljes ének felfedezése után ; hasonlóképen elesik az is, hogy a Kurucz katona dala az 1711 év második felében kelt. Magában az egész çnekben nincs semmi, a miből keletkezését pontosan meg lehetne határozni; két első sora: Nincs becsületi a katonának Mint volt régentén a kuruczoknak . . . csak azt sejteti, hogy több évvel a szatmári béke után keletkezett, oly időben, mikor a győzők a legyőzöttekkel éreztetni kezdték hatalmukat, a mikor »sok vitézek, próbált legények rossz becsbe« jutottak. Biztosabb és pontosabb meghatározásra vezetne az, ha ismernők az énekszerzőt és életrajzát; de arról is csak annyit tudunk, a mennyi énekéből kiböngészhető. Mint szegény legény korán csatlakozott a felkeléshez; ott volt már Munkácsnál, részt vett Huszt vára megvételében és végig harczolta a szabadságharczot. Valószínű, hogy a szatmári béke után mellőztetést szenvedett és e miatt való panasza adja meg énekének kiinduló pontját. Panaszát azonban csakhamar elnyomja az a demokratikus érzelem, mely a kuruczkor elején annyira szembetűnő, melyből a felkelés oly sok ideig táplálkozott, de a mely méltóan érvényesülni a vezetők miatt nem tudott. Az énekszerző ebben, illetve az urakban keresi a bukás okát, mert a szegény legények a szabadságért, édes hazánk védelmére, önzetlenül harczoltak csodás elszántsággal, s majd 2) Id. m. II. 516. 1.
