Századok – 1904

Értekezések - KISS ISTVÁN (R.): Adalékok a Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez 654

660 It. KISS ISTVÁN. miatt adta el kedves bunta (tarka) lovát1

) és talán egyéb szükségtelen portékáit is. A békét állandónak tartotta, örült is neki, bár némi resignatióval tekint még egyszer vissza a kurucz világra, midőn így szól : így miílék el tőllünk ez az Miska-világ ! . . . Ha lehet már lábom többször rejá nem hág, Mert elütte tőllünk, mit remíltünk, az ág . . . Német, magyar kardja több embert le nem vág. Ez a meggyőződése és feleségére való gondja adja kezébe az eke szarvát és teszi békés munkás emberré őt, a ki pedig igazán katonának született, mert még verseiben is legelső gondja lovaira és saját testi jólétére irányúi, bárhová rendelje a hadi order. Ez szab bizonyos szűk látókört krónikája második részének; de ennek az is az oka, hogy ezt a részt az eseményekkel egyidejűleg írta, s csak később, a mikor sajtó alá készítette, simítgatott rajta és toldotta meg egy-két helyen a későbbi időkre vonatkozó sorokkal. Legfeltűnőbb ezek közt a báró Palocsayra vonatkozó sententiája. Ismeretes dolog, hogy Palocsay György Rákóczi iránt köteles hűségét mindvégig megtartotta, sőt épen e miatt vette nőül oly későn (1711 őszén) gróf Forgách Juliánnát,2

) a ki Eger bevétele után elfogadta a Pálffy gyámságát. Mikor e házasság végbement, Dálnoki már régen Erdélyben volt, és vagy a kósza hír, vagy Palocsaynak azon kalandos terve, hogy a labanczoktól körűivett Egerbe álruhában szökik be jegyeséhez, félrevezette őt s a dunavecsei szerencsétlen átkeléstől Eger várához viszi Palocsayt, azt állítván, hogy jegyese kedvéért már 1710-ben elpártolt Rákóczitól.3} Szerencsére az ilyen kitérés ritkaság nála ; nagy ritkaság, mert krónikája szóban forgó második részének már nem Rákóczi, nem a szabadság ügye, hanem ő maga a központja és hőse. Ez elsekélyesíti ugyan verseit, kicsiszerüvé teszi, de épen ebben rejlik hűsége, megbízhatósága és közvetlensége. Ha nincs is költői ereje, ha nem dicsekedhetik is azzal a tehetséggel, hogy a nagyszerű és kiható eseményeket észrevegye, kidomborítsa és éreztesse, sőt még a kisebb hadmozdu') U. o. 171. és 172. v. sz. Mint kapitánynak öt, 1704-ban csak három lova volt. ') Thaly id. m. И. köt. 378. 1. 3) Krónikája, 182—184. v. sz.