Századok – 1904

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: A bujdosó kuruczok emlékei Törökországban 595

A BUJDOSÓ KURUCZOK EMLÉKEI TÖRÖKORSZÁGBAN. 625 hoz; ugyanazon mesterek művének látszik. Egy oldalkamarában egy régi festett szekrény van s az egyik falon egy szép fresco-kép tengerparti tájképet, talán a konstantinápolyi régi szerályt ábrázolja. Eranczia művész munkája lehet. Ebből a házból is értékes műemlékeket lehetne megmenteni. Visszatérve a Magyarok-utczája fővonalára, egy régi vasrostélyos ablakú ház vonta magára figyelmünket, melyről az öreg plebánus azt hiszi, hogy Mikes Kelemené lehetett. A negyedik ház a kápolnától. Belseje át van alakítva. E mellett állott a fejedelem két lakóháza. Ezeket a fejedelem az általa alapított r. kath. egyháznak hagyta, azzal a kápolnás házzal együtt, mely a szomszédságban az utcza felső (nyugati) sarkán áll. Még emlékeznek arra a művészi fényre és pompára, melylyel ezeknek a házaknak belseje el volt halmozva. Ipolyiék 1862-ben még régi díszökben látták. Henszlmann le is rajzolta a fresco-képeket ; de mindezekből már semmi sincs.1

) Az egyház bérházzá építtette át, a kettőt egybe foglalva. Az utcza legfelső (észak-nyugati) sarokházában van a fejedelem egykori kápolnája. Ez a ház most a rodostói r. kath. parochia, melyben olasz minoriták laknak és végzik az egyházi szolgálatot a kevésszámú rodostói katholikusok számára. Bákóczi udvari papjai is ott laktak. A jelenlegi plebánus egy szeretetreméltó, ősz szakállú patriarcha : pater Francesco Bandazzo, a kinek ragyogott a szeme a boldogságtól, hogy magyarokat fogadhatott Bákóczi kápolnájában, megmutathatta az ájtatos kegyelettel őrzött ereklyéket s beszélhetett a dicső emlékű »princeps fundator«-ról, a kinek emléke iránt rajongó tisztelettel viseltetik. A Mikes. Kelemen leveleiben feljegyzett adatokat (Beszédes fordítása alapján) könyv nélkül tudja és magyarázataiban mindegyre arra hivatkozik, hogy »come dice Mikesz!« Alaposabb ismerője nincs a rodostói magyar emlékeknek, valóságos élő krónika. Bákóczi tudvalevőleg az élet kesèrves csalódásai után a vallás vigasztalásában, az ájtatosság lelki gyakorlataiban találta fel lelki nyugalmát. Óraszámra beosztott napirendje szerint naponkint négy ízben kereste fel a kápolnát, misét hallgatni s imádkozni : reggel 6 órakor, 8 órakor, d. u. 3 órakor és este 5 órakor. Kápolnája azért szerető gondoskodásának tárgya volt mindvégig, s ez meglátszik rajta máig is. A díszes mennyezet•) Bővebben Thaly Kálmán id. m. 36 — 37. 1. SZÁZADOK. 1904. VII. FÜZET. 44