Századok – 1904

Értekezések - VÉRTESY JENŐ: Nádasdy Ferencz mint író 47

nádasdy ferencz mint író. 55 mondata mond valamit, a kifejezésnek ereje van, a nyelv tud leírni, tud gyújtani, lelkesíteni. Ezek mellett hátűl marad a divatos poéta, Gyöngyössi István és Listius László. A Gyöngyössi nyelve csengő-bongó, lágy, színes is, de hiányzik belőle az erő, s a csinos formában igen kevés a tartalom. Színes üveggyöngyök amazok ékkövéhez képest. A háttért képezik a kor irodalmához a levelezések. Azok mutatják meg, milyen gondolatok éltek az emberek agyában s milyen formában fejezték ki azokat. A nyelvet hallatlan módon rontja a tömérdek deák szó. A magyar igék a szó szoros értelmében megfogynak. Itt-ott fölcsillan valami : Yitnyédi Istvánban sok humor van,1) Wesselényi Ferenczben sok erő. Némely levelében 2

) oly súlyosan tud beszélni, mint a buzogány csapása. Kár, hogy uralkodó leveleiben a nyerseség, a mi a nádor Jellemében is jókora teret foglalt el. És Magyarországon még a XYII-ik században is középkor volt.3

) E kor emberei a középkor hűbéres nagyurai. A vitézség, hűség, vallásosság mély és egyszerű érzései laknak bennök, a mi képessé teszi őket nemes fellobbanásokra, nagy áldozatokra, de nem gátolja nyerseségiiket, szilajságukat. Halálos ellenségek az érzelem pillanatnyi hatása alatt kibékülnek s a béke tartós és igaz. Atyafiak, jó barátok rögtöni felhevülésben képesek kardot rántani egymásra. Erangepán a vérpadon Leopold császárért imádkozik. Wesselényi nádor apródjaival gladiatorvívást rendez.4) Balassa Imre pusztít, rabol, daczol minden égi és földi hatalommal; megidézésre kihívással felel,5

) — lovag és haramia egyszerre. S némi középkori jellege van az irodalomnak is. Nagyon szomorú, de való, hogy a XIV. Lajos akadémiája korában a mi irodalmunk még itt tart. Zrínyi és Gyöngyössi classikus műveltségű emberek, de az ország nem az. A középkori ember, ha tudományosan tárgyal valamit, egyszerűen kétségbeejtő. Az olvasó belevész körmönfont okoskodásába, szószaporításába, ürességébe. Két dologban azonban annál szebb a középkori irodalom. Az egyik a teljesen egyszerű, naiv elbeszélés hangja, a mi némely krónikában ritkaszépen nyilatkozik meg; azt hinnénk manapság már, hogy művészet, pedig csak lélekből jövő keresetlen beszéd. A másik, ha a középkori ember indu') Levelei. Magyar Tört. Tár, XV—XVI. 2) Századok, 1869. a) Pauler id. m. 4) Márki Sándor : Wesselényi Ferencz. (Magyar Helikon.) ") Pailler id. m.