Századok – 1904

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: A bujdosó kuruczok emlékei Törökországban 595

616 SZÁDF.CZKY LAJOS. tartójának és fiának, a poéta Pálnak, s unokájának Jánosnak, Rákóczi rodostói fegyverhordozójának utóda. Alig időztünk negyedóráig az Aslán család vendégszerető körében, midőn jelenték, hogy a kormányzó pasa jő visszaadni látogatásunkat. A megtisztelő figyelmet hálásan fogadtuk. A látogatás alatt előkerültek az Aslán család tagjai : a konzul két felnőtt fia : Arthur, a német Levante hajóstársaság képviselője s osztrák-magyar postamester, és György, a ki már Thaly Kálmánnak is vezetője volt kutatásaiban. Konzulunk nejével s két csinos magyar-typusü leányával már előbb megismerkedtünk. A magyarok földje és kútja. Eleget téve a társadalmi illendőségnek, igyekeztünk munkához látni, mert égtünk a vágytól a magyar emlékeket mennél előbb felkeresni. Aslán fiai szívesen ajánlkoztak vezetőkül, s hogy az időt felhasználjuk, a pasa távozása után mindjárt kocsira ültünk és kimentünk a város déli határában a magyarok egykori földjeire. Rossz kövezetű zeg-zug utczákon, majd a nyugati fő közlekedési itt sártengerén át értük el a város nyugati végét. A vásári forgalomban érdekes volt látni a szüretről megrakodva hazatérő szekereket, melyeknek szőllőterhét ott az utczán sajtolták ki s csorgatták a bort faedényekbe. A város végén a dombélen szélmalmok hosszú sora kerepelt és dolgozott, épen a magyarok földje mellett. Ezeket megkerülve, délre fordultunk egy dűlő-úton s nemsokára előttünk állott a Magyarok kútja. Kegyelettel szemléltük azt a helyet, a hol Rákócziék a tavasz és nyár folyamán, vagy a pestis elől menekülve, sátrak alatt tanyáztak s a csorgó hűs vizével oltogatták szomjúságukat. Rákóczi szerette ezt a szórakozást, Mikes »unadalmas«-nak találta, de zúgolódás nélkül tűrte ura kedveért. Am leveleiben nem titkolja kedvetlenségét. »Tegnaptól fogva — írja 1726 máj. 24-én — táborba szállottunk és sátorok alatt lakunk, a szokott helyi-e, a város szélyére... Az urunknak az mégis mulatság, hogy a mezőn lakunk, mert az unodalom itt igen bő és a'szegény urunk itt csak egynehányunkkal maradott.« — »En a sátoros életen nem kapok — írja ismét jun. 16-án; — így mégis mind meglehet, a mint vagyunk, mert a városból ide halljuk a kakasszót, de ez is unadalmas leszen, ha sokáig fog tartani ; mert verőfényen süttetni valakinek magát szükség nélkül, nem tarthatom gyönyörűségnek.« Rákóczi gyönyörűségnek tartotta s csak a zivataros idő