Századok – 1904

Értekezések - VÉRTESY JENŐ: Nádasdy Ferencz mint író 47

52 vértesy jenő. világnak négy részéről fújó forgószél ; irigysége, mint az eb ; nemzete cseh, de inkább tót, mert valóban tót ember, ki ordét, visét a hami's Mammonára. Édes mézet nyal ajakain, midőn szemtelenül hazud. Gyalázatos fösvénysége, rendetlen költő magaviselete, ocsmány, oktalan, disznó részegsége világ előtt nyilván vagyon.« S a többi sem különb. Gyűjtik a pénzt, de nem jó végre. Rajtuk az Isten haragja, mert a papi jószágok esnek legelsőben török kézbe. Azután a nagyurakon vág végig az ostorral. Szenvedélye még jobban szikrázik. Ujjainkon számolhatnánk meg, hány nagyúr törődik az ország megmaradásával. Udvari tisztekre vágyódnak, hazudnak, egymás ellen vádaskodnak. Mások bolond haszontalan épületeket emelnek, mások vadásznak, madarásznak, mások dőzsölnek, részegeskednek, és vannak, a kik a haza javából töltik erszényöket. A köznemességhez fordul. A gyűlölség kialszik, csak a keserűség haragja ég már: »Volnál még te, szép nemesség, gyönyörű virágban, ha ismernéd magadat.« »Vérkiontás volt annak előtte, kalmár ma a nemesség, ki azelőtt karddal vásárolta a haza határit.« Idegen katonaság ül rajtuk, panaszkodnak ellene, de nincs senki, a ki fizetné a magyar katonát. Vallásbeli kérdéseken pörölnek ilyen időben, emészti az országot az oltalmazó, a pogány, a nemzet maga; más nemzetek gyalázattal illetnek. Gondoljanak az elrnult idők példáira : Bocskayra, Bethlenre, Rákóczy Györgyre ; a kincses bányavárosokat vegyék el a csehektől, olaszoktól, nyúljanak a kufárok javaihoz, a míg nem késő. A negyedik státust, a városokat sem hagyja szó nélkül. Kényesen élik világukat, mesteri a pénznek. Szegénynek nevezik magukat, pedig gazdagok. Inti őket, hogy áldozzanak ők is, mert ha megmarad a haza, megtérül áldozatuk, »ha elvész az ország, a tietek sem marad meg, hanem bitanggá lesz.« Befejezésül még egyszer megüti a dobot : »Országod eleit szóllogasd meg ; ha nem használ, nyúlj körmösebb eszközökhöz is, ha bazád ellen valóknak tapasztalod iiket. Keress segítséget, a hol találsz és a minő lehet, mert bizonyára majd késő lesz. Ezt a kevés rossz, rajtad heverő gaz népet emészszed meg, szoros utaidat vágd be, végváraidat vedd kezedhez; kicsinytől fogva nagyig kelj föl; megsegét Isten igaz igyedben a hamis esküvések' meg nem állók ellen. Kit adjon Isten.« Jellemző az aláírás : SiroMn keltezi, Keserű Péternek írja magát alá. Nemcsak a XVII-ik századnak, hanem az egész magyar