Századok – 1904

Tárcza - Folyóiratok 576 - Historische Zeitschrift 578

578 TÁRCZA. megbízásából. A leletek azt mutatják, hogy e városok lakói az öntöző csatornák hasznavehetetlensége miatt hagyták oda lakóhelyeiket Kr. u. a III — VIII. században ; kulturájok nyomai görög érintkezésre mutatnak. — Téglás Gábor tanulmánya a törcsvári hágó jelentőségéről Dáczia hadi szervezetében (u. o.) a Brassóvármegyei Bozsnyó és Volkány között felfedezett római castrummal foglalkozik. A törcsvári hágó harczászati és kereskedelmi jelentőségét az Árpádok s később az erdélyi fejedelmek is fölismerték és hasznosították. — Márki Sándor magyar fordításban közli (u. o.) az erdélyi szász nemzetiségű Modjer János Gottfried leveleit az 1791 —1810 évekből, melyek jellemzően tüntetik elő, mikép játszottak bele a franczia háborúk eseményei a világkereskedelem folyásába. — H. J. (u. o.) Dékáni Kálmánnak a marosvásárhelyi ev. ref. főgymnasium Értesítőjében s azután önállóan is megjelent : Bél Mátyás földrajza czímű dolgozatát bírálja. — Ugyanaz (u. o.) ismerteti a gothai Justus-Perthes czég által megindított Geographen-Kalender 1903/904 évi folyamát, melynek második része az 1902 év világeseményeiről ad számot. — A 8. 9. füzetben ismét Czirbusz Géza nevével találkozunk, a ki a délmagyarországi bolgárokról értekezik s két külön faj, a fajbolgárok és a krassovánok származását nyomozza. — A 10. füzet Pintér Jenő ily czímű dolgozatában : A Magyar Tudományos Akadémia és geographiai irodalmunk Hunfalvy János felléptéig, tanulságos képét adja a magyar földrajzi irodalom fejlődésének 1831-től, az Akadémia megalapításától kezdve 1859-ig, Hunfalvy János akadémiai székfoglalójáig. Történeti szempontból fontos, a mit az első magyar geographusok és utazók működéséről állított, össze. — Erödi Béla (u. o.) a Bómában tartott harmadik nemzetközi történelmi congressus eredményeiről számol be. — HISTORISCHE ZEITSCHRIFT. (Begründet von Heinrich v. Sybel.) Hrg. von Friedrich Meinecke. 1903. Neue Folge. 54. 55. Band. — Az 54. kötetben közölt könyvismertetések rovatában előforduló művek között említést találunk (165. 1.) a M. Tud. Akadémiának A magyar honfoglalás kútfői cz. millenniumi kiadványáról, továbbá (545. 1.) Györy Tibor tagtársunknak Morbus hungaricus (Eine medico-historische Quellenstudie. Jena, 1901) cz. munkája német fordításáról. — Biess L. és Caro J. (455—458. 11.) bővebben ismertetik a Helmolt-féle világtörténeti kézikönyv II. és VII. köteteit. A szerkesztő által az anyag beosztásánál követett földrajzi szempontot inkább erőltetettnek, mintsem a historiographia terén haladást jelentőnek találják. — Elismerőleg emlékezik meg Scala Budolf (286. 1.) Meyer Eduardnak Geschichte des Alterthums (Stuttgart und Berlin, 1901) cz. munkája III. IV. köteteiről. Általában mint az ókori történet legkitűnőbb összefoglalása isme-