Századok – 1904

Történeti irodalom - Tomanović; L. O.: Ivann Crnojeviću nekolika pitanja po najnovijim izvorima. Ism. Margalits Ede 560

TÖRTÉNET] IRODALOM. 54:7 mellett várkastélyt (Obodnik) épített magának székhelyül, Cetinjében pedig klastromot alapított, Zsablyákból oda költöztette a metropolitát s ugyanott nyomdát is állított. így élt függetlenül a töröktől és Velenczétől, s felhagyván a támadó hadjáratokkal, kizárólag védekező álláspontra helyezkedett, főleg Velenczével szemben, mely kapzsian törekedett a kattárói öbölben megmaradt kis tengerparti területének elfoglalására. A török békét hagyott neki, mert a kopár sziklatartományt nem tartotta véráldozatra érdemesnek. Iván minden idejét országa belügyeinek szentelte. Az obod-cetinjei nyomda termékeiből egy egyházi énekeskönyv (1493), egy imádságos könyv (1493) és egy zsoltáros könyv (1495) maradt fen. Iván idősb fia és utóda György (1490—1497) egy velenczei patrícius család sarjával kötött házasságot, miről egy egykorú népdal is szól. Tomié Jovan a Crnojevicok és Montenegro-vól írt munkájában 1

) sok oly nézetet fejteget, a mit Tomanovió élesen elitéi és megczáfol. Ez könyvének tulajdonképeni czélja. Tomié kizárólag velenczei levéltári adatokra alapítja munkáját, mely a Crnojevicok közül csupán Ivánnal foglalkozik s így már a czímének sem felel meg teljesen. Tomié alaptalanúl azt állítja, hogy Iván Yelencze zsoldosa, majd meg a szultán vazallusa volt. Pedig a Velenczével 1473-ban kötött béke pontjaiból elég világos a két fél közötti viszony. Iván itt úgy szerepel, mint »niagnus et potens dominus in partibus Xente superioris ac voyvoda noster, amicus nostri dominii.« Az egész czímet tekintve, a »voyvoda noster« kifejezés még nem jelenti a függést, sőt a békeszerződésből az derűi ki, hogy Velencze kereste Iván barátságát, hogy alsó Zentát és Skutarit megvédelmezhesse a török ellen ; ezért czímekkel, ajándékokkal és pénzbeli adományokkal halmozta őt el. Malepiero Domenico2) 1474-nél fel is említi, mikép segítette Iván a köztársaságot a török ellen. 1474 május 17-én Kadim Szulejman rumeliai pasa váratlanül Skutari ellen nyomult, hogy azt meglepve, elfoglalja Velenczétől. Boldi Leonardo sietve küldetett segítségért Ivánhoz »a Skutarival szomszédos ország hatalmas urához«, mint Velencze barátjához és szövetségeséhez. Mire a követ Zsablyákba, Iván fővárosába érkezetthez már 8000 emberrel készen állott s csakhamar elűzte a törököt Skutari alól. Velencze ezt »nagylelkű« segítségnek ismerte el, ajándékokkal kedveskedett Ivánnak és elhatározta, hogy évenkint 2000 skudival fogja jutalmazni barátságát ; ezúttal pedig külön ') Crnojevidi i Crnagora, 1479—1528. 2) Aimali Veneti dall' anno 1457—1500.