Századok – 1904

Történeti irodalom - Csoma József: Magyar nemzetségi czímerek. Ism. –s–n 551

554 TÖRTÉNETI IRODALOM. János bővített czímerének negyedik mezejében, és kimondja az eredményt, jóllehet »döntő erejű okleveles bizonyítékunk nincs« arra, hogy azon czímer a Hermann nemzetségé volna. Már ez a példa is mutatja, mily nagy teret enged a szerző a subjectiv felfogásnak ; de mutatja majdnem valamennyi szín megállapítása. így egyik czímernél idegenkedik attól, hogy a paizs színe zöld vagy fekete lehessen, mert e színek a XII. és XIII. században ritkák (98. 1,); ámde azért a Ják nemzetség czímerének paizs-színe fekete, jóllehet erre csak egy, a kék színre ellenben két adat van. Csakhogy a szerző a kék színt nem sokra, sőt semmire sem becsüli, mivelhogy később a magyar czímer-paizsoknak 90 százaléka kék. Való igaz, hogy a kék szín e miatt gyanús; de a hol leggyanúsabb, a Pécz nemzetségnél, ott a Yay-Ibrányi czímer (141. 1.) kék színét mégis elfogadja. A szín-megállapítások tehát annyira kétes értékűek, hogy a szerző néhol maga sem fogadja el saját fejtegetéseit. Erre a következetlenségre a sisakdíszek körűi találunk jellemző példát. Azt mondja egy helyen (142. 1.), hogy a szárny szolgálhat önálló, vagy segéd-sisakdíszűl. Az utóbbira »gyakran a paizs-alakot festették s ez esetben alapszíne a paizs színével egyezett.« Ez azonban nem akadályozza a szerzőt, hogy a kék paizsű Dorozsma nemzetség segéd-sisakdíszűl szolgáló sas-szárnyát fekete színűnek ne vegye, holott arra semmi adata nem volt. Épen így fekete a segéd-szárny a színes táblán a Hermann nemzetség czímerében, holott a szövegben vörös szárny szerepel. Ezzel háromszínűvé is lesz a Hermann-czímer ; két szabálytalanság (?) van benne, melyből egy is elég arra, hogy elméleti heraldikus kétes czímernek tartsa. Ily következetlenségek mellett a szerző terminológiája is hibás. Érre is csak egy-két példát lássunk. A legyező-alakú ernyőt szerinte »néha félkör-alakú paizsnak tekintették, melynek alapját a kör középpontja, felső részét a kör kerülete, tengelyét a radius (!) képezte.« (94. 1.) Képzelje el ebből a leírásból az ernyőt ki ilyet még nem látott. »A XIII. század végén és (a) XIV. század elején a czímer-állatot ritkán fegyverezték (!) elütő színnel.« (61. 1.) Hasonló terminológiai gyarlóságnak látszik a Outli-Keled nemzetség czímerére vonatkozó azon kijelentése, hogy divatszerű átalakulásai az ősi czímer-alak »mivoltát« nem érintették, úgy hogy lényeges változáson nem is ment keresztül. Pedig lehet-e a heraldikus szemében lényegesebb változás, mint ha a mesteralak közönséges természeti czímerképpé válik? A munka legkiválóbb érdeme a nemzetségi és méltósági