Századok – 1904

Történeti irodalom - Csoma József: Magyar nemzetségi czímerek. Ism. –s–n 551

552 TÖRTÉNETI IRODALOM. 2. Nem lehet azonban az ezen korból reánk maradt czímereket sem nemzetségieknek tekinteni, ha az ország czímerével közös, megegyező alakokat mutatnak, mert az ilyenek méltósági czímerek voltak. Ezen elvek már eleve szigorúan megszabják a munka határát és arra volnának hivatva, hogy véget vessenek az olyan hibás hypothesiseknek, a milyeneket a Siebmacher-féle Wappenbuch-ba,n nem egyszer találunk. Csoma tehát felállítja az elvet, szigorúan megszabja munkája körét, azonban maga túllép rajta, mert van egy másik elve is, melyet a Bór-Kalán nemzetségnél fejt ki; az t. i. hogy »a csekély forrású magyar heraldikának minden cseppjét fel kell használnunk ; ha közvetlen adatunk nincs, a közvetett adatok alapján, ha kerülő utakon is, minden kis ujjmutatást figyelembe kell vennünk, mert ha ily úton feltevésünk valónak bizonyúl, az a tudomány nyeresége lesz; ha tévedünk, a téves feltevést mindenkor elvethetjük.« (49. 1.) A legtöbb hiba, mely Csoma munkájában tapasztalható, onnan ered, hogy első elvét nem viszi keresztül következetesen, hanem kétes értékű ujjmutatásokra kétes értékű hypothesiseket épít. Főleg e miatt is bővült meg annyira munkája, mert tárgyal oly nemzetségeket, melyeknek czímeréről nemhogy a genusok korából, de az egész középkorból sincs emlékünk; tárgyal olyanokat is, a melyekről maga kétségbe vonja, hogy czímeres zászlajuk, nemzetségi czímerük lehetett volna. Ez azonban még nem lenne nagy hiba, mert hiszen úttörő munkával van dolgunk; úttörő munkában pedig sok oly kérdés foglalhat helyet, mely a jövőtől várja megfejtését. Nagyobb hiba az, hogy annak megállapításában, vájjon az illető nemzetségnek lehetett-e czímere : az előkelőséget, a vagyoni viszonyokat veszi zsinórmértékül, s a czímeres nemzetségek sorából kizár olyat, melynek czímere az egyező családi czímerekbőí egységre vihető (Divék) ; és olyat is, mely ha szegényebb (?) volt is talán, de tagjai előkelő állást viseltek (Igman) s így czímerük lehetett. Akkor, mikor a legszorgalmasabb kutatások nyomán sem lehetett még — adatok hiányában — minden nemzetség történetét, vagyoni viszonyait véglegesen tisztázni, nem helyes oly kritériumot állítani fel, a melylyel tudományos eredményt elérni nem lehet. Azon nemzetségek tárgyalásánál, melyeket a szerző méltónak tart a czímeresek között emlegetni, a históriai érzék rovására igen sokszor a heraldikai elméletekre és szabályokra fekteti a súlyt. Mutatja ezt már azon lehetetlen törekvése is,