Századok – 1904

Értekezések - ŠUFFLAY MILÁN: János gercsei főesperes krónikája töredékéről 511

i JÁNOS GERCSEI FÖESPEKES KRÓNIKÁJA TÖREDÉKÉRŐL. 535 helyet két önálló forrásból merítette volna, a mely források közül az egyik a szerbek előnyomulásáról,1

) a másik Praszka horvát2

) bánról szólna. b) Továbbá a régi dél-dalmát forrásokban nem ritka eset a horvát és szerb állapotok ilynemű összecserélése, a mint azt Diokleas presbyter krónikájában 3) és még inkább a dél-dalmát krónikákban láthatjuk, a melyek töredékeit Orbini,

4) Luccari. Resti6

) és Razzi tartották fen.6

) Az a körülmény, hogy a horvát és szerb állapotok összekevertetni látszanak és hogy a Zean névnek kétségtelen olasz (velenczei) származása (Zuan, Zuane) határozottan Dalmácziára s annak is legdélibb részére mutat : igen valószínűvé teszi, hogy a két tudósítás forrása egy és ugyanaz volt, s azonos lehet az Orbini és Resti által említett egyik vagy másik régi dalmát krónikával ; de hogy melyikkel, azt lehetetlen megállapítanunk, mivel mind a két rész, úgy a töredék, mint az említett két történeti munka, csak ki nem elégítő eszközökkel rendelkezik. * * * Befejezésül röviden összefoglalom a tanulmányunk folyamán elért eredményeket. Kercselics tudósítása a töredék szerzőjéről hiteles. Okokat ') Racki: Bad, XIX. 74. •) Racki : Docum. 45. sz. 62.1. 1062 körűi.. . »et filii eins Stephani patris mei (t. i. Cresimiri Petri regis) faventibus nobilibus banis, qui eorum fuere temporibus, hi sunt Guarda, Bosethech et Stephanus Prasca.* ') Lucius : Presbyteri Diocleatis regnum Sclavorum. (De regno Dalmatiae et Croatiae libri VI. Schwandtnernél, III. 476—509.11. — A legjobb kiadás Crncié-tól ered : Popa Dukljanina lëtopis. Kraljevica, 1874. — V. ö. Thallóczy : Presbyter Diokleas krónikájának magyar vonatkozásai. (Századok, 1896. 485—504. 11.) ') II regno degli Slavi oggi detto degli Schiavoni. Pesaro, 1561. ') Storia di Bagusa. (Nodilo kiad.) ") V. ö. Kukuljevii : Krónika Tomasiéeva. (Arkiv. IX.) Itt megkisérlette az elveszett horvát-dalmát krónikák jegyzékét összeállítani. — Tudvalevőleg a XI. és XII. században a két név : szerb és horvát, egyformán el volt terjedve déli Dalmácziában, Hum (Chelmania), Travunja (Tribunia) és Zetá-ban, és a byzancziak által mint azonos elnevezés használtatott. (Joannes Zonaras, lib. XVIII. cap. 17. p. 226. ed. Venet. »X(JI тр!тш O'ETSI xfjc ßaaiXeion «ÙTOÛ TO *CO>V Xpoßaxoiv sitvoç, ouç 8rj y.m Etpßovc v.vkç ХАХОЙЛ XEXTVTJTO, TTJV tmv BouX^dpiuv ywpav èirixe^EtpTjxàç za-a^etv.«) Csak a szerb királyok előnyomulásával a tenger felé, Stjepan Nemanjától kezdve szoríttatott ki mindinkább a horvát elnevezés. (Croatia alba, quae et inferior Dalmatia dicitur . . . Croatia rubea . . . quae et superior Dalmatia dicitur. Presbyter Diokleas krón. cap. 12. — Croatia alba = Chelmania, Tribunia, Podgoria, latine Submontana, Zeta. U. o. cap. 24. 36. 41. V. ö. Racki: Ocjena . . . stb. Knjiíevnik, I. 210—211. II.)