Századok – 1904

Értekezések - GÖRGEY ISTVÁN id.: A Görgey nemzetség története (I. II. bef. közl.) - 25

46 ID. GÖRGEY ISTVÁN. A GÖRGEY NEMZETSÉG TÖRTÉNETE. kényura maradván, be-betört a Szepességre s a rozgonyi hősök nemzetségének birtokait pusztította. De a míg pl. a Homonnai Drugethek és Thurzók czímereit már régen fejjel lefelé fordították, addig az Arnoldok és Jordánok ivadéka, vagyonban megfogyva bár, Isten jóvoltából mind e mai napig számos ágban és hajtásban él, ép és erőteljes, hasonlóan a vele közel egykorú toporczi nagy hárshoz. Életrevalóságát pedig őseinknek bizonyítja az, hogy mikor a földbirtokban való szegényedés folyamatában az országos főrendek sorából ki, s a másod sorba leszorultak, akkor is, a szerényebb színvonalon, tömött sorban szolgálták a-hazát mint alispánok, vagy más megyei tisztségekben, számosan pedig mint jó és vitéz katonák. Feltűnő és érdekes előttem, hogy az 1450-ben élt alispán, Benedictus de Garga közt, meg az 1548 — 1555-ig ugyanazon hivatalt viselt Görgey Lőrincz közt, épen két esztendő híján egy egész század folyt le, mely alatt senki családunkból nem választatott a megye kormányzására. S épen ezen időszakba esnek : 1520-ban a reformáczió kezdete Magyarországon s a protestánsok ellen jószág- és fejvesztést rendelő 1523 évi országgyűlés, és csakhamar rá a mohácsi vész után a Habsburg-ház trónra jutása, — mind oly események, melyek nem kedveztek az olyan család gazdagodásának, a mely a felföldön a reformácziót az elsők közt tette magáévá s azt lelkesülten oltalmába vette. És ugyanebbe az időbe esik az 1539 esztendő is, a mikor Szepes vármegyének új czímerét és pecsétjét állították össze és fogadták el a régi helyett, —• a ma is használatban levőt. Összeállították pedig a Thurzó, Berzeviczy, Korotnoky és Dráveczky nemzetségek czímereiből. A Görgeyek vadembere — valamennyinek a bátyja — kiszorult belőle. Ez maga is jele a család azon időbeli hanyatlásának. ID. GÖRGEY ISTVÁN. ') Az egyszarvú a most már kihalt Korotnoky család czímeréből került bele, a mint ezt Szepes vármegye 1592 évi jegyzőkönyve tanúsítja. Olv. Évkönyv, V. 13. 1.