Századok – 1904

Értekezések - ŠUFFLAY MILÁN: János gercsei főesperes krónikája töredékéről 511

526 SUFFLAY MILÁN. itt csak egy magyar forrást használhatott, mert csak a nemzeti érzés hallgathatta el a vereség tényét.1

) 3. A Péter megvakításáról szóló tudósítás, ha nem helyi hagyományon alapszik, az utolsó volna, mely az altaichi annalesekkel öszhangzásban lenni látszik. Ezután a töredék 1046 — 1057-ig hézagot mutat, a miből azt következtethetjük, hogy János érdekes forrása ezen évekről kevés vagy épen semmiféle hírt nem adhatott. A többi tudósítások Béla és Endre viszályáról, az utóbbinak haláláról, valamint a Salamonról szóló különös feljegyzések, semmiféle rokonságra nem mutatnak a sokat emlegetett német kútfővel. Ha János közvetetlenűl maga használta volna fel az annaleseket, nem lenne érthető, miért merített belőlök csak 1046-ig, holott a XIY-ik században, a mikor munkáját írta, mégis csak rendelkezésére állottak volna az összes annalesek. Sokkal valószínűbb, hogy János pécsi forrása használta az évkönyveket ; sőt majdnem bizonyos, ha tekintetbe veszszük azoknak nagy elterjedtségét a középkorban Magyarországon,2

) és főleg ama körülményt, hogy a magyar krónikaíróknak s a legrégibb magyar kútfők egyike, a Gesta Hungarorum vetera írójának az altaichi annalesek szintén csak 1046-ig szolgáltak forrásúi.3) b) Ellentétben az 1046-ig terjedő részszel, a töredék s annak magyar forrása, a második részben az ismert magyar krónikák hagyományainak lényeges pontjaival egyezik. Az Endre és Béla közötti viszonyok ecsetelése — kivéve az előbbinek lováról való lebukását •<— majdnem teljesen egybehangzik a magyar krónikákkal ;4) itt ugyan egy szűkszavú és a kompilátor által mesterkélten összeszorított kivonatban, amott pedig kibővítve mindenféle részlettel. Géza és László szökése Lengyelországba, visszatérésük és a püspökök közbenjárásával létrejött béke : »ut duae partes Salamoni, tertia ducum esset«, — ez mind a törzskrónikában foglaltatik, ha nem is ugyanabban az összefüggésben, de oly kifejezésekben, melyek ezen források és a töredék forrása közötti rokonságot minden kétségen kívül helyezik. *) A magyar krónikák nemzeti álláspontjáról olv. Marczali id. m. 79. 1. — Kaindl : Stud. X. 52. 2) Giesebrecht : Annales Altahenses aus Fragmenten und Excerpten hergestellt. Berlin, 1841. 29—32. M. G. SS. XX. 779. — Y. ö. Marczali id. m. 41. 1. — Kaindl: Studien passim. 3) Olv. Kaindl: Stud. VIII. passim, főleg 212. 1. 1. j., XI. 59. — Tudvalevőleg a hypothetikus Gesta Kaindl nézete szerint a XII-ik század kezdetéről való. *) Budai Krónika, 114. 1. — Képes Krón. 102. 1. — V. ö. Kaindl : Stud. VIII. 90. 1.