Századok – 1904

Értekezések - ŠUFFLAY MILÁN: János gercsei főesperes krónikája töredékéről 511

524 SUFFLAY MILÁN. Etheo (így) nempe descenderat, regem dicunt.« Ez a feljegyzés Abáról. szoros összefüggésben van a föntebbiekkel, s úgy látszik, mintha mindaz a töredéknek egy és ugyanazon forrásában benne lett volna. Ha ezt elfogadjuk, akkor magától értetik, hogy az annalesek átdolgozója csak magyar lehetett, a ki az Aba származásáról szóló passust közbeszúrhatta. — Itt alkalmunk , nyílik az Abáról szóló feljegyzéssel bővebben foglalkozni. Általános vélemény volt eddig, hogy ez Anonymustól ered,1) s ez főbizonyítékúl szolgált arra, hogy a töredék későbbi hamisítás. Csak Anonymusnál található Aba másik neve : Sámuel. De ez azután az egyedüli érintkező pont, mert míg Anonymus szerint Aba király Ed és Edömén kun fejedelmektől származik, a mi töredékünkben, tehát annak forrásában is, Attila ivadékának mondatik.2) Erre talán felhozható, hogy a töredék szerzője Aba származására vonatkozólag Anonymus mellett Kézai krónikáját is felhasználta, s az egyikből a Sámuel nevet, a másikból pedig Abának Attilától való származását vette át.3) Ez a feltevés magában véve is valószínűtlen ugyan, de méginkább megczáfolja azon körülmény, hogy a töredékben Etliel a legelső vajdák közé sorozta tik : »qui ex primis Hungarorum ducibus, Etheo nempe«. . . Kézai krónikája mindenesetre felvilágosította volna János főesperest, hogy Attila nem is volt magyar. A töredéknek ezen tudósításából tehát egy harmadik ismeretlen forrásra kell következtetnünk, mely Kézainál és Anonymusnál régibb, s mind Abáról, mind Attiláról fentartotta a legrégibb magyar hagyományt.4) ') Anonymus, cap. 32. . . »Edunec et Edumenec ... ex quorum etiam progenie longo post tempore rex Samuel descendit, qui pro sua pietate Oba vocabatur.« V. ö. Marczali id. m. 132. 1. 3) Valószínű, hogy a töredéknek Etheo-ja azonos Ethel-\e\, mert lehetséges, hogy akár Kercselics, akár maga János főesperes a betii olvasását vagy leírását elhibázta. De abban az esetben is, ha Etheo ablativus lenne, a mit azonban kétségbe vonok, a név nominativusa csak Etheius lehetne, nem pedig Ethe, mint Marczali állítja. Ezen nominativus és ablativus alakot (Etheius, Etheio) tényleg megtaláljuk a zobori apátság 1111-iki oklevelében, melynek fac-similéjét is kiadta Feje'rpataky : Kálmán király oklevelei, 43. 1. I. sz. mell. 3) Kézai, cap. 19. »Iste igitur Chaba filius Ethele est legitimus . . . ex isto enirn Chaba generatio Abe est egressa.« *) Attila már a Xl-ik században felvétetett a magyar hagyományokba (1. Marczali id. m. 51. 1.), de csak a XlII-ik századtól kezdve találunk róla többet a magyar forrásokban. (Kaindl: Stud. VII. 105. 1. V. ö. Hunfalvy : A magyar nemzeti krónikák. Századok, 1890. 389. 1.) Anonymusnál is Attila a magyarok királya »licet proavus meus potentissimus rex Athila habuerit terrain« »petens ab eo, quod de iusticia atthavi sui Attyle regis«. . . (V. ö. Kaindl : Stud. X. 4.1.) Az Ethel név valószínűleg a legrégibb és mindenesetre a leghívebb magyar alak. V. ö. Fiók Károly : Őstörténet és kritika. Századok, 1895. 887. 1.